Sixteenth

Fél órán belül mindenki ott volt, kivéve Adriant. A két család összeborult, Lili a nagymamája ölében aludt. Mark nagyobbik testvére, Dani a nő vállára dőlt, Gábor járkált, Linda és Lessa beszélgettek. Linda próbált kiszedni valamit lányából, de az semmit nem mondott azon kívül, amit lényegesnek tartott. Nem mondta el, miért csinálták ezt, bár Anita tudta. A lányban annyi érzelem tombolt, úgy érezte, szét akar szakadni a mellkasa.

Adrian a mély csend közepébe loholt bele a mögötte rohanó bátyjával. Lessa végigkísérte a fiút a szemével, ahogy elé lép. A fiú biccentett, hogy menjenek félre. Az idősebbik Acsowsky csak félrevonult az egyik sarokba és várt. Nem elég, hogy az öccse elrángatta otthonról, emellett még azt sem tudhatta, miért kell mindenképpen bejönni Markhoz. Sejtése már volt, de inkább elhessegette az ötletet.

- Lessa… - Adrian sóhajtott. Milliónyi dolgot akart mondani, alig tudta, mi legyen az első. – Mi történt vele. Hogy van?

- Én sem tudom, az orvos még semmit nem mondott. Elájult, szerintem azért, mert fejbe vágták egy üveggel. Az arcából alig láttam valamit, úgy elverték. Ráadásul az a rohadék még előttem ütötte. A haverjai lefogtak és arrébb vittek.

- Az apja és a bátyja sejtenek valamit? Nem akarok balhét.

- Hogy vagy képes…?! – Lessa szinte ordítva tette fel a kérdést, majd egy hangosan csattanó pofont adott Adriannak. A fiú az arcára tette a kezét. – Ezek után is magadat félted?! Rohadj meg Acsowsky, érted?! Rohadj meg! Miért nem fogod fel végre, hogy nem te vagy a világ közepe?

- Csessze meg Alessa, szerinted mit kellett volna csinálnom?!

- Talán ott lehettél volna! – rivallt rá a lány. Várt egy kicsit, erőt gyűjtött. Ajkai megremegtek egy kicsit. – Lettél volna inkább a helyében! Mond, mi a franc az oka annak, hogy nem te fekszel ott, hanem ő? Tudod mi?! A kibaszott jó lelke! De te le se szarod őt, minek is kéne, hisz ő nem érhet fel hozzád, mi?! De attól még ugyan olyan kis fasszopó maradsz, mint voltál. Én pedig megígérek neked valamit! Esküszöm az égre, hogyha valami baja lesz, de ne adja az Isten, hogy úgy lesz, én is ide juttatlak!

- Ne fenyegess, Serney! – szólt gyöngén taszítva a lányon. Az viszonozta a gesztust, de sokkal erősebben. Minden erejét beleadva nekilökte Adriant a falnak. A fiú feje halkan koccant. Fél kézzel ragadta meg a fiú nyakát. Körmeit mélyen a bőrbe fúrta.

- Nem lesz hozzád több szavam, de úgy vélem nem is kell: Hagyd őt békén. Kerüld el, mint a pestist. Bemehetsz hozzá, amíg nincs ébren, de ha megtudom, hogy akár egy szót s váltottál vele, lassan megkínozlak és élve eltemetlek! Tudod, eddig legalább értél valamennyit a szememben, de mostmár semmi vagy… Te és a szemétláda haverjaid dögöljetek meg AIDS-ben!

- Alessa elég! Ülj le! – parancsolt rá az anyja, miközben lerángatta a kezét a srác nyakáról. A lila körömnyomok ott éktelenkedtek a nyakán. – Bocsáss meg, kicsit ideges, mint mindannyian.

- Anya, nem csak ideges vagyok. Ez a nyomorult az oka annak, hogy Mark ide került!

Lessa szavaira mindenki felkapta a fejét. Gábor és Dani egyből közelebb húzódtak, Dávid szintúgy. Mialatt Anita felállt Lilivel a karjaiban ült a műanyag székeken, mindenki idegesen, vagy dühösen nézte a két fiatalt.

- Mit jelentsen ez? – kérdezte idegesen Gábor, semmit nem értett. Egyik gyerek sem szólalt meg, Lessa megbökte a srácot, hogy szólaljon meg, de az meg sem nyikkant.

- Ne akard, hogy én mondjam el. – szólt halkan Lessa. Adrian halkan sóhajtott. Olyan görcs volt a gyomrában, mint mikor történelem órán felelnie kellett. Most sok minden meg fog változni.

- Jól mondta, velős részem van ebben. Egyik fő oka, hogy nem álltam ki mellette. Mark és én, nos… Mi egy pár vagyunk. És nem fogalmaztam rosszul, mind a kettőnk meleg, mint a radiátor, mi szerettük egymást…

- Azért túlzásokba ne ess! – szólt komoran Lessa. – Csak ő szeretett téged!

- Álljunk meg, az én fiam nem meleg! – szólt a férfi, a hangja kissé dühös volt. – Arról már régen tudnék. És amúgy is, 16 évesek vagytok, honnan tudnátok ti, hogy melegek vagytok-e?

- Nem hiszem el Adrian, hogy buzi lennél! Öcsém, most komolyan, sose láttalak még úgy nézni akárkire, nemhogy Ferére!

- Mindenki téved. Lessa és Anita tudják, mindenki más azért nem, mert nem akartuk. Markról csak Lessa tud beszélni, de én azóta tudom, hogy szeretem őt, mióta csak hozzám szólt. Először furcsa volt és féltem. Féltem az érzéstől, hogy megutálnak és nem lesz senki, aki szeret. Nagyon gyűlöltem magam, amiért így érzek, próbáltam elfojtani, de mindig, mikor ökörködésből meglökött, vagy akár csak megbökött valahol, többet akartam. Néha úgy éreztem, hogy viszont érez, de próbáltam nem álltatni magamat. Aztán mikor megcsókolt… Úgy éreztem enyém a világ és senki nem bánthat. Főleg ha mellette vagyok.

Mindenki néma volt és a gondolataiba révedt. Lessa végignézett rajtuk és mást látott mindenhol. Dani csak meredt előre, próbálta feldolgozni hogy a kisöccse tényleg ferde. Gábor inkább csak dühösnek látszott. Linda pedig együtt érzett. Dávid csak meredt az öccsére, nem tudta eldönteni, hogyan kellene éreznie iránta. A négy idősebb közül Gábor szólalt meg először, újra.

- Alessa, akkor te tudsz beszélni Markról? Az elejétől… - a férfi hangja elcsuklott.

- Persze! Tudjátok, én sejtettem. Két éve júniusban mesélt arról, hogy pasija van. Fekete Gergő volt a fiú. Szinte áradozott róla, hogy milyen kedves vele, és nem olyan mint amilyenek a heteró párokban a pasik. Azt mondta, sosem mászott rá, mindig csak addig mentek, amíg Mark megengedte. Azt hiszem nyolcadik decemberében voltak együtt először. Mark akkor vesztette el… Szóval értitek. Nem sokkal az egy éves évforduló után szétmentek. Adrian és Mark barátok lettek, de én már láttam Markon, hogy oda van érte. Ősz vége felé sikerült rávennem Markot, hogy lépjen valamit. Végül lesmárolta Adriant egy budiban és azóta együtt voltak. Mark imádta Adriant, de ő elárulta…

- Nem! Nem árultam el őt! – szólt gorombán a szőke.

- Mi az hogy nem?! Pofátlanul buziztad, mikor az a hogy-is-hívják srác meglátott titeket a meccs után! A suliban hozzá se szóltál, vagy ha mégis, akkor csak bántottad! Ne merd azt mondani, hogy nem árulás az, amit csináltál!

- Te nem tudhatod, mi lett volna velem! – szólt vissza Adrian. Lessa dühe átragadt rá is. Egyszerűen nem akarta, hogy a lánynak igaza legyen.

- Leszarom, hogy mi lett volna veled, az a lényeg, hogy mi van most vele! – kiáltott rá a lány. Az anyja megszorította a vállát, majd elhallgatott. Kezeit mellkasa előtt keresztbe tette. – Meséld el nekik! Mond el, hogy miket mondtál rá a meccs után és mit csináltál Hell Ricsivel az öltözőben tegnap!

Feszült csend állt be, Adrian azt akarta hogy megnyíljon alatta a föld. Azt sem bánta volna, ha ott marad örökre, csak ne kelljen elmondania mindent. Szégyellte magát, amiért ilyeneket mondott, de el kellett mondania. Ha nem ő, akkor majd Lessa, és azzal még lejjebb kerül a többi ember szemében.

- Azzal kezdődött minden, hogy újra találkozott az exével, aki megcsókolta. Dühös lettem, ő pedig eljött megbeszélni. Meccsünk volt, de kiállítottak, mert csúnyán megrúgytak. Mikor megbeszéltük, megcsókolt, és Csabi látott minket. Én kirohantam és azt meséltem neki, hogy Mark csak úgy letámadott. Futótűzként terjedt a pletyka a suliban. Mindenki elkezdte bántani Markot és tőlem is ezt várták. Ocsmány dolgokat vágtam a fejéhez, csak hogy tartsam az álcát. Egyszer beszéltünk, azt mondta megtartja magának az egészet, mert nem akarja, hogy azt kelljen érezzem, amit neki. Aztán Lessa szólt Gerinek, hogy jöjjön el hozzánk. A srác leordította a fejemet, amiért azt teszem amit, és sikeresen ráébresztett arra, hogy békülünk kell. Most hétfőn léptem is. Markéknál kibékültünk. Az iskolában egész héten ment minden ahogy szokott, buziztak, meg minden. Aztán Ricsi elhívott, hogy beszéljünk. Öt nagydarab haverjával jött. Kitervelte, hogy ma elveri Markot. Azt mondta, hogy ha nem mondom el neki, elhiszik, hogy heteró vagyok. És én így tettem…

- Igazat mond Alessa? – nézett rá Gábor.

- Igen. Én is tudtam a dologról, megvan minden hangfelvételen. Tudom, fontosabb kellett volna legyen Mark testi épsége, de nem szóltam neki. Hagytam, hogy oda menjen ahova akarták. Felvettem videóra ahogy ütik, gondoltam a hasznunkra lehet, ha lépni akartok a srác ellen. Szörnyű volt kivárni, hogy kétszer megütik. Amint megvolt, odarohantam és megrúgtam az egyik srácot. Elcibáltak és előttem behúztak neki kettőt. Sikerült kiszabadulnom, de akkor már végeztek. Ott feküdt én meg hívtam a mentőket, aztán titeket… - a lány szeme újra könnyes lett, de aztán szipogott egyet és folytatta – Adrian miatt ment oda. Kapott egy SMS-t az ő számáról, hogy találkozzanak és napközben iszonyatosan boldog volt. Talán rosszu tettem, hogy nem szóltam semmit róla, de… - a lányt félbeszakította Gábor mély, komor hangja.

- Nem, jól tetted, hogy felvettél mindent. Megteszünk minden jogi lépést. De azt szeretném, ha Adrian és én beszélhetnénk négy szem közt! Menjünk ki az udvarra fiam…

- Rendben… - szólt Adrian, hangjában megjelent a félelem. Sosem leplezte, hogy mint Mark szeretője, tartott a fiú apjától.

A nagydarab férfi mellett Adrian aprónak és törékenynek érezte magát. Ketten beszálltak a liftbe, egy szót sem váltottak. Adrian belülről harapdálta az ajkait, amíg ki nem értek. A gyomra beleremegett az egész helyzetbe. Sejtelme sem volt arról, hogy mit akarhat a férfi.

Mikor mindketten a betont taposták, Gábor a cigiét kereste a farmerében. Mikor megtalálta a dobozt, kivett belőle egy szálat, meg egy egyszerű fekete öngyújtót. A dobozt a kezében tartotta, nem csak egy szálat szándékozott elszívni.

Mikor az első adag füstöt kifújta, végre ránézett Adrianra. A fiú egy fejjel alacsonyabb volt a férfinél. Adrian nem is attól tartott, hogy megütik, inkább attól, hogy valami olyat kap a férfitól, ami igazán a lelkét fogja megfacsarni.

- Adrian… Igazából én nem is tudom mit kéne mondanom. Három gyerekem van, kettő már felnőtt, de ilyet még nem éltem. És kétlem, hogy a „fiam kórházban van, mert megverték, most derült ki hogy meleg és már általános iskolás kora óta pasizik, mit tegyek?” kérdésre, tíznél több ember tudná a választ.

- Ezt hogy érti, uram? – kérdezte Adrian tisztelettudóan.

- Tudod, mindenre fel voltam készülve, és valahol mélyen láttam is előre, hogy Marknak nem lesz felesége és gyerekei. Mégis, én így szeretem őt. Szíven ütött a dolog, mindenkit így érhet, de ő még a fiam. Csak tudni szeretném a te szemszögedből is a dolgokat. Alessa azt mondta, te nem viszonoztad amit ő érzett. Ő hajlamos túlozni, mert nagyon szereti Markot, de én a te verziódra vagyok kíváncsi.

- Nos… Abban nincs igaza, hogy én nem szerettem őt. Mindennél jobb volt, mikor vele lehettem, ő lökött bele az életbe igazán. De amiket a szétesésünk után csináltam, az szörnyű, és szégyellem is magam érte.

- Tényleg kimondtad azokat a dolgokat? – kérdezte, miközben egy újabb cigire gyújtott rá. Az előzőt épp most taposta el.

- Igen. Buziztam, mert a haverjaim ezt várták. Tudták, hogy milyenek a szüleim, ezért gondolták, hogy pontosan olyan vagyok, mint ők és a bátyám. Pedig senki nem tudja, hány éjszakát töltöttem sírva, gondolkodva, hogy mivel tehetném jóvá mindezt. Tudom, hogy sehogy, mert ezt nagyon elcsesztem.

- A szüleid nem fogadnának el, igaz?

- Igen. Abban sem vagyok biztos, hogy a saját bátyám haza visz-e mindezek után. De én állandóan csak magamat sajnáltatom, mikor Mark sokkal rosszabb helyzetben van és volt, mint én. Azért történt ez vele, mert nem akartam elveszíteni az életmódomat. Én vagyok a népszerű gazdag kölyök, és ha ez nem lenne, akkor semmim nem lenne. Senkim nem lenne. Azt mondták, hogy akkor legalább Mark mellettem lenne, ebben igazuk is van, de meddig lennénk együtt? Ki tudja, hány napunk, hetünk, hónapunk van hátra közösen?

- Értékelem a racionális gondolkodásodat, csak a megvalósítást nem. Ha nem bántottad volna a fiamat, még áldásomat is adnám rátok. Mégis, most azt akarom kérni tőled, hogy kerüld el. Kifejezetten arra kérlek, hogy ne gyere be hozzá a kórházba. Ha ma be tudunk hozzá menni megengedem, hogy velünk gyere, de azután nem akarok arról hallani, hogy itt jártál. Talán most úgy gondolod, hogy ez nem igazságos, én pedig pontosan tudom, hogy így van. De mégis csak apa vagyok, ezúton a fiam érdekei számomra a legfontosabbak. Majd te is megérted, ha az leszel. De mégis, bolond nem vagyok. Ha Mark ezután is akar veled beszélgetni és együtt lenni, engedni fogom. Amíg ő nem keres, arra kérlek, hogy hagyd békén.

- Így teszek. De mégis, nem tehetek valamit, hogy változzon a véleménye?

- Nem fiam. Erről már lekéstél. Én most visszamegyek a családomhoz, de ha akarsz, maradhatsz idekinn egy kicsit. Neked is hasonló trauma lehet ez, mint nekünk. Csak szellőztesd ki a fejed, aztán gyere.

A fiú bólintott, elindult a kicsit fásított rész felé. Nem tudta, mit kellene tennie. Úgy érezte, az érzelmei sírba viszik. Mark helyébe akart kerülni. El akarta cserélni a múltjukat, hogy most inkább saját maga legyen elverve. Meg akarta ölelni Markot, látni akarta, tudni akarta hogy mi van vele.

A legszörnyűbb érzése mind közül mégis az volt, hogy nem tudott sírni. Annyi mindenért eresztett már könnyeket, de most nem jöttek, akár mire gondolt. Egy dolgot viszont biztosan tudott. Nem fog tovább rejtőzködni. Eljött az előbújás ideje.

Sziasztok! Új rész, új csütörtök és hírek. Nos, szerintem mindenkinek feltűnt a sulikezdés... Nekem is, bár nem olyan gyorsan, mint ahogy kellett volna... Beszedtem pár szép jegyet.... Csak egy egyes, a többi 2-es vagy négyes... Minden esetre anya elvitte a notebookom, most is csak azért teszem fel arról, mert nincs itthon. A lényeg annyi, hogy tabletre mentettem át az egészet, ahol tudom folytatni. Remélem a részeket ugyan úgy tudom hozni, mert senkit nem akarok rész nélkül hagyni.

U.i,: Remélem nem csalódtatok nagyot és nem vagytok olyan dühösek a döntéseim miatt!