Seventh

Az osztály visszalendült az iskolába, lassú volt a maradék három nap, egyeseknek mégis vágtázott előre, nem törődve a lassító szembe széllel – az unalommal. Lessa és Mark számára jól végződött a szerda, Adriannak már kevésbé.

A szőke kénytelen volt edzésre menni, rögtön a tanítás után. Az edző halálra hajtotta, amiért kihagyott egy napot, főleg hogy a hétvégén meccs lesz. Így ment ez csütörtökön is. Rótta a köröket a pályán, kapura rúgott, és sok egyebet csinált. Talán fárasztó volt, de úgy gondolta, megéri.

Lessát már kedd este utolérte a boldogság, egész héten szárnyalt. Egyik haverjával levelezgetett a Facebook-on, kedvenc számát bömböltette, mikor ráírt Dávid. Kérdezgette, milyen volt a kirándulás, hogy lenne-e kedve találkozni. Hát persze hogy volt! Péntek délutánra beszélték meg, hogy kimennek a városba beszélgetni.

Mark számára inkább a szerda délután volt a boldogság hullám kezdete. Tanulás – vagyis az annak kinevezett zenehallgatás – közben kapott egy üzenetet. Furcsa volt számára hogy Geri neve jelent mega képernyőjén, alatta a telefonszámmal. Már rég nem beszéltek, talán az előtt, mielőtt összejöttek Adriannal. Azután is beszéltek, mikor egyszer "bemutatta" a két srácot, bár az nem volt egy kellemes emlék.

Izgatottan várta, mit írt a barátja – persze, exe, ellenben azért most is barátok – és egy közepesen hosszú üzenet várt rá. Már a köszöntéstől is mosoly terült el az arcán.

Szia Angyaltollam! Csütörtök este jövök haza az egyetemről a hétvégére. Arra gondoltam, elmehetnénk valahová pénteken. Ha jól tudom, hat órád van pénteken. A napod végére elmegyek érted és kocsival felmegyünk Pestre. Spontán csinálunk valamit! Mit szólsz?

Meglepődött az üzeneten, de a szívéhez szólt. Senki nem hívta őt Angyaltollnak, amióta szakítottak. Örömmel töltötte el a gondolat, ahogy hallotta fejben Geri hangját, kimondani a becenevét.

Boldogan válaszolt igennel, és innentől kezdve három méterrel a felhők felett járt három méterrel. Adriant szinte el is felejtette, a gondolatait az töltötte ki, hogy milyen jó lesz újra hallani Geri hangját, hogy mennyit változott a srác, vagy hogy mit csinálnak majd Pesten.

Mikor eljött a péntek utolsó tanórája – az előző nap és a mai matematika témazáró sem feledtette vele egy percre sem Gerit – tülkön ülve várta az óra végét. Már végzett a témazáróval, így a tolltartót babrálta, nézett kifelé a teremből, ami pont a parkolóra nézett – hálát adott az égnek a teremcsere végett.

Mikor látta befutni a piros Volkswagen Golf 3-ast, megnyugodott. A csengő kicsit megijesztette, de egyből felugrott és kiviharzott a teremből. Épp megelőzte az iskolát elhagyó tömeget, kivéve az osztálytársait a másik csoportból, akiket előbb engedett el a tanár – már megint.

Lerobogott a lépcsőn, észre sem vette Adriant, ahogy szembe jött. Kint már nyugodtan sétált, már lassan elérte a parkolót, rálátott a kocsira, de nem nézett oda folyamatosan. Ekkor valaki megragadta a karját.

- Adrian? – nézett rá furcsán, majd a szőke elengedte a kezét.

- Igen. Gondoltam lejöhetnél megnézni az edzést, aztán átmennék hozzátok, mert nincs kedvem a szüleimet várni otthon, és…

- Sajnálom, de most nem érek rá. Már elígérkeztem… - szólt és rásandított a piros kocsira. Adrian is arra nézett és látszott, hogy tudja ki ül a kocsiban. Nagyon nem akarta ezt.

- Én ezt nem szeretném. Kérlek…

- Mi az, hogy nem szeretnéd? Ez az én életem! – szólt Mark és dühösen tekintett Adrianra. Nem akarta a parkolóban kiverni a balhét, de képes lett volna megtenni.

- Igen, de nem tudom emlékszel-e, Pécsett én nyertem! Egy hétig úgy vannak a dolgok, ahogy én akarom!

- Istenem Adrian, az csak egy játék volt! Ejtsd a dolgot, egyszer kibírod! – szólt és végleg otthagyta a szőkét, dúlva-fúlva vágta be magát a kocsiba.

Adrian nem esett kétségbe, próbált nem foglalkozni vele és arra gondolni, hogy úgysem lesz semmi. Mégis, szíve szerint egy hatalmasat tudott volna ütni akárhova. Szét akart verni valamit – talán Geri fejét – de sajnos csak a labda maradt neki, amit az edzésen olyan erővel rugdoshat, amilyennel csak akar.

- Gond van a Paradicsomban? – vonta fel a szemöldökét Geri.

- Hagyjuk. Féltékeny lett, ilyenkor nem szeretek vele beszélni. Ráadásul az egész AJG előtt kiverni a balhét…

- Óh, akkor ezt most bóknak veszem! – nevetett mély hangján a fiú.

- Inkább menjünk, mert itt halsz meg te vénember! – szólt vissza Mark kicsit oldottabban.

- Ez övön aluli volt! – mondta Geri és bekapcsolta a motort. Pár percig nem szóltak egymáshoz, csak hallgatták a rádiót, majd Máriabesnyő környékén újra beszélgetni kezdtek.

***

- Tehát akkor örülsz, hogy elköltöztél? Meg hogy végre vége a gimis éveknek. – nézett rá mosolyogva Mark. Az élménybeszámoló után nagyon úgy hangzott, hogy imádja a szegedi albérletet a srác.

- Ne is mond, maga a megváltás. Az albérlet sokkal jobb, mint otthon anyámékkal. Azt várom, hogy szegény öcsém mikor ugrik majd ki az ablakon a sok vitától. A srácok meg a csaj akikkel lakom tényleg iszonyatosan jó arcok. És előttük nem kell rejtőzködnöm, hisz mindenki azt visz fel, akit akar.

- Ez azt jelenti, hogy találtál valakit? – nézett a barna szemekbe Mark kicsit vidámabban.

- Dehogy is. Most az egyetem alatt, így a második félévben ez még korai. Majd nyáron talán ráállok a témára, de maradok az egyszeri keféléseknél. – szólt és belekortyolt a kávéjába.

Egy hangulatos kis kávézóban ültek, nem messze a Lánchídtól. Ketten ültek egy bokszban, a kávézóban inkább ültek, mintsem álltak az emberek. Ez inkább egy tipikus beülős kis hely volt. Fogtad magas és nekiültél tanulni, vagy olvasni egy kávé, tea vagy éppen forró csoki mellett. Persze Geri és Mark beszélgetésére is alkalmas hely volt.

- Látom még mindig nem lettél ékesszóló. – szólt Mark belepirulva a ’kefélés’ kifejezésbe. Mégis, belül boldog volt, hogy ő többet jelenthetett valakinek, mint egy éjszaka.

- Ha ezt várod tőlem, rímben is beszélhetek.

- Megszoktam, nem is bántja már a fülemet annyira. Adrian és Lessa mellett ez semmi. – legyintett Mark, bár még mindig piros volt egy kicsit. A fiú mosolyáról akaratlanul is beugrottak neki a régi együtt töltött pillanatok foszlányai.

- És velük mi van? Először a kis butch-ról mesélj kérlek!

- Nem butch! – szólt rá Mark dühösen – Úgy tűnik barátja lesz. Ne is kérdezd, valami nyálgép, azt hiszem 11-edikes. Nem tetszik annyira, mert Lessa szerint nagyon sokban hasonlítanak. Féltem szegényt.

- Ne féltsd, ha úgy állnak majd a dolgok, elintézi a srácot. Akkor most a szösszenetről beszélj!  - szólt és mélyen Mark szemébe nézett. Ő hirtelen elnézett másfelé.

- Megvagyunk. Azért balhézott, mert nem kedvel téged a bemutatkozásod után. – szólt, majd rásandított a barnára. Végignézett az arcon, szinte semmi nem változott, kivéve azt, hogy egy vékony szakállat növesztett az álla mentén.

- Az után nem is csodálom! – szólt és becsukott szemmel kezdett nevetni halkan.

Marknak is eszébe jutott a dolog. December volt, Markéknál találkoztak, mikor Geri egyszerűen csak beállított. Nem tervezték a bemutatkozást, végképp nem így. Adrian pont rálátott a bejárati ajtóra, ahol annyit látott hogy egy lobonc hajú srác lesmárolja a kedvesét, majd belép a lakásba és csodálkozva néztek egymásra. Csak hosszú magyarázkodás után lett érthető mindenkinek, hogy ki kicsoda és a csók, csak megszokott köszöntés volt.

- Amúgy jól megvagyunk. Lessa ódákat zeng a kapcsolatunkról és olyanokat ír… Mindegy. Mellesleg ő is pikkel rád, bár ő inkább a vége miatt.

- Még mindig azt hiszi, hogy félre kúrtam? – vonta fel fél szemöldökét Geri. Azt hitte, az mindenkinek tiszta. Mikor újra Markra összpontosított, látta a pírt az arcán és hogy bólogat.

Ez megint csak egy érdekes történet. A srácok csendben mentek szét, Szeptember derekán voltak. Mark ekkor már igencsak vonzónak találta Adriant, mint jellemben, mint külsőségekben. Geri majdnem ugyan akkor gondolkodott a szakításon. Meg is történt, szép csendben. A hónap végén, mikor Mark tudta, hogy otthon van a szüleinél, vissza akarta adni neki a kulcsot amit kapott és pár felsőt ami ott maradt. Lessával együtt ment, úgy volt, hogy csak beadják és kész, de ekkor a barna hajú éppen valaminek a közepében – vagy valakinek a valamiében – volt. Mark kirohant, könnyes volt a szeme – mert nem hitte, hogy ilyen hamar túl lesz rajta Geri. Lessa így találta a fiút, ezért akárhogy is magyarázták a lánynak, hogy ez félreértés, a lányt nem lehetett eltéríteni attól a gondolattól, hogy megcsalás történt.

- Ez már a múlté, oké? – nézett rá Mark.

- Persze! – szólt Geri és kedvesen mosolyogva megfogta a másik kezét, miközben a szemébe nézett.

- Fekete Gergő? – hallatszott egy ismerős hang. Mikor odanéztek, mindenki meg volt lepve. Mark elkapta a kezét az asztalról, Geri lassan tette vissza a saját térfelére.

- Acsowsky? Rég láttalak! Mi van veled?

- Viszont. Semmi különös, tanulok arra a rohadt érettségire, mint állat. Amúgy anyáméknak jöttem be kávéért. Én megyek eléjük a reptérre, az öcsém egy dög, meg persze az edzés. Amúgy is hisztis volt mikor találkoztunk. Veled? Vagyis veletek? – nézett Markra a srác, majd lerakott egy papírpoharat, majd öklöztek.

- Össze futottunk. Haverok vagyunk, csak az egyetem miatt régen láttuk egymást.

- Jó tudni erről. Nem is említetted Mark. De most elnézést, én sietek! – szólt, majd felvette a poharat, majd út közben szólt vissza. – Szevasztok!

- Helló! – köszönt félhangosan Mark. Geri csak akkor szólt, mikor a srác kiment.

- Honnan ismered?

- Adrian bátyja. – szólt, majd arcát a tenyerébe temette.

- Ők… Hát ez de gáz! Most imádkozhatsz, hogy a kedves bátyus ne árulkodjon. – röhögött Geri a saját poénján. Mark pedig csak fogta a fejét.

- Tudod te, hogy mekkora szarban vagyok te pöcs?! Adrian szóba se fog állni velem!

- Ezen röhögök!

- Kabbe’! – szólt Mark, majd kínjában már ő is felnevetett.

- Ezer örömmel! – szólt még utoljára Geri és mind a ketten végeláthatatlan nevetésbe fulladtak.

***

Viszonylag késő volt már, az ég alja rózsaszínben úszott, csípős tavaszi szél volt kint. Marknál most is csak egy kék pulóver volt, Geri vállán egy súlyos bőrkabát pihent. Kint sétálgattak az épületek között, beszélgettek. Még a Lánchídra is felmentek, de csak mert nem akartak még egy kört tenni. Az első boltívnél álltak meg, a korláton támaszkodtak, könyökeik összeértek.

Geri épp azt mesélte, hogyan akart az egyik partnerére rámászni a lány lakótársa, Eszter. A srác szájában cigaretta volt. Mark elcsodálkozott, hogy még mindig mennyire vagány és mennyire jóképű a másik.

- … És akkor képzeld el, ahogy szegény kölyök ölében ott ül a csaj a buliban, próbál valamit kezdeni vele és a végén a srác kinyögi, hogy inkább a rudat szereti, mintsem a lyukat. Szegény Eszti akkorát még nem koppant. – csóválta a fejét, majd megfogta az apró kis cigimaradékot, megnézte, majd beledobta a Dunába. - Te meddig akarod magadban tartani?

- Tessék? – kapta felé a tekintetét a zöldszemű.

- Coming out. Tudod, előbújás. Én most akarok vallani anyáméknak, hogy tudjam, megéri-e még hazajárni. – szólt előre nézve. Talán egy hajót nézett, talán csak a vizet. – Jó lenne tudni, hogy így is szeretnének, vagy azt kívánják majd, hogy bárcsak tényleg elvetettek volna…

- Miért mondasz ilyen hülyeségeket? Ők a szüleid, ők… - félbe szakították.

- Szeretnek? Persze. Apám egy bunkó barom, anyám meg egy picsa, hogy tűri. Öcsémet nem bántom, ő nem tud hova menni, bár szerintem ő már tudja. Anyám mindig arról beszél, hogy sosem lát lányokkal, hogy mikor lesz már valakim. Állandóan babusgatna, de ha tudná…

- Akkor ugyan így tenne!

- Angyaltollam, ez nem így megy. Az élet nem csak tündérmese. Ami egyszer jó volt, az mindig rosszra fog fordulni, aztán pedig jóra. Ez a körforgás. Hidd el, egyszer bebasz a ménkő, és akkor olyan mélyre visz, hogy nem kelsz fel. Nekem ez holnap lesz.

- Miért lenne így. A remény hal meg utoljára.  – szólt Mark bizakodva, hátha meggyőzi vele Gerit. Az csak vállat vont és végigmérte Markot. Az édes arcot, a hatalmas, zöld szemeket, az ártatlan tekintetet. Ezért szerette őt annyira. Sosem volt előtte – sem utána – tapasztalatlan fiúval. Többek közt ez is kötötte őt annyira hozzá.

- Te hogy akarsz meghalni?

- Te miért vagy ennyire hülye ma este?

- Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel! – vigyorgott rá Geri.

- Boldogan. Álmomban. Azzal a tudattal akarok lefeküdni a halálom estélyén, hogy megérte élnem. Te?

- Sorba állítanék minden barmot, aki valaha ártott azoknak, akit tényleg szeretek. Tökön lőném mindet, majd feljönnék ide és egy betontömbbel a lábamhoz láncolva beleugranék a Dunába.

Mark elgondolkodott. Szerette Geriben, hogy ennyire nyers és szókimondó. Egy gondolat járkált a fejében, ide-oda cikázott, nem akart eltűnni.

- Engem szerettél? – nézett rá komolyan Mark.

- Hogyne! – nézett rá megdöbbenve a fiú. – Miért hitted, hogy nem?

- Nem hittem, csak olyan könnyen túlléptél rajtam akkor.

- A szex és a szerelem két külön dolog. Imádtalak. Édes voltál, ártatlan kisfiú, akit megvédhettem a bajoktól. Talán ezért szeretlek most is.

- Mi? – vonta fel a szemöldökét Mark lepetten. Remélte, hogy nem úgy…

- Így igaz Angyaltoll. Ezért vagyok féltékeny a szőkére. És nem értem, hogy miért van veled. Édes gyerek, nyunyókának tökéletes, de neked nem nyunyó kell, hanem valaki olyan, aki támaszt nyújt, ha kell. Aki megvéd mindenkitől, aki bántana. Nem tudom, miért tetszik neked…

- Kérlek, ilyenekkel ne viccelj.

- Nem viccelek. És látom, hogy még van esélyem. Ha nem így elenne, nem beszélnénk.

- Ez nem igaz! – szólt dühösen Mark, majd elengedte a korlátot. Kevés ember gyalogolt a hídon, annál többen mentek kocsival. Keresett valamit, ami helyettesítheti a srác látványát.

Geri inkább cselekedett, nem nézte tovább a dühös fiút. Úgy gondolta, egy élete egy halála, megcsókolta. Mark rendesen ledöbbent, mégis lehunyt szemmel tűrte, hogy nekinyomják a korlátnak és eltakarják a világ elől. Később azon kapta magát, hogy visszacsókolt. Könnyek gyűltek a szemébe. Nem akarta ezt, mégis visszacsókolt. De nem érzett semmit, bár a csók kellemesen nosztalgikus volt.

Újraélte a kedvenc emlékeit, és érezte a gyengéd érintéseket, amiket Adriantól sosem kapott meg. Hiányzott neki a gondoskodás, az hogy róla gondoskodjanak.

Mikor elváltak, megtörölte a vizes arcát, a szemeit óvatosan megdörzsölte, így nézett Geri szemébe. A srác szólalt meg először.

- Szeretlek. Hagyd, hogy megvédjelek.

- Vigyél haza. – Mark csak ennyit válaszolt. Geri inkább nem erőltetett semmit. Csendben indultak el, némán mentek végig a haza vezető úton és szó nélkül váltak el. Mikor Mark beért a házba, Geri a kormánykerék tetejére fektette a fejét.

Szét akart verni valamit, de nem tette. Ette magát, állandóan az járt a fejében, hogy nem kellett volna. Így már csak a kellemes régről maradt gondolatok maradtak neki. Pedig egy órával ezelőtt még megvolt számára az egész világ.

Sziasztok, itt Ayumu újra, vagy épp mint mindig. Hajajaj, kezdődnek a gondok, igaz? :D
Most lehet felháborodni, kíváncsian várom a véleményeteket! Mivel jövőhéten nem leszek itthon - péntektől csütörtök estig - ezért csak egy füzet lesz a társam, aki olvashatja Madriant. A rész jövő héten már hajnali kilenckor fent lesz, a koránkelők örömére! 

Sixth

Mindenki felkelt már fél kilenckor, de csak a reggeli miatt. A lányok visszavonultak a szobáikba és még kétszer átgondolták, hogy mit vegyenek fel majd a városba. Néhányan még ezt is kikészítették előre, hogy mibe öltöznek a kötelező program után.

A klikkesedés már a sorakozónál elkezdődött. Mikor Adrian odaállt az előző esti társasághoz, Lessa és Mark külön váltak a bandától. A lány bakancsát nézegette, vagy néha megbabrálta a telefonját.

- Voltak még ébren, mikor felmentél? – bökte oldalba Mark Lessát, aki ettől megugrott.

- Aha, kérdezgettek is. – szólt a lány, majd orrhangra váltott – „Hol voltál? Kihez mentél? Mit csináltatok?” Vajon mi lett volna?

- És erre te mit válaszoltál? – Lessa megint megnézte az időt a telefonján, úgy válaszolt a kérdésre.

- Azt, hogy orgia volt a 107-esben. Onnantól békén hagytak. – mosolygott aprót a lány. Mark jóízűen felnevetett.

Adrian is felkapta a fejét a nevetésre. Látta, hogy Mark és a lány külön vannak és Lessa bökdösi a szerelmét, az pedig jóízűen nevet. Nem tudta, miért nem nevet így a barna, mikor vele van. Persze, látszik, hogy boldog, de sose nézett rá ennyire boldogan sugárzó mosollyal, mint a lányra. Talán ezért nem tudta igazán megkedvelni Lessát.

Az osztályfőnök ordítozva hívta fel magra a figyelmet, hogy indulni kellene. Nem gyalogoltak soká, de a rövid úton a hangos tömeget sokan megbámulták. Bent sem csillapodott a hangerő. A legelején unalmasan hallgatták a Dzsámi történetét, a festett képek és szobrok korát és egyebeket. Az is szerencse volt, hogyha két diák végighallgatta az idegenvezetőt. A többiek mind sunyiban hallgattak zenét.

Mikor kiszabadultak bentről, újra kitört a nyüzsgő beszélgetés, vissza a szállásra, vagyis az ott lévő étterembe. Négyes kis asztalokhoz ültek, Mivel Adrian negyediknek ült le a Krisztián, Eduárd és Bércesi trióhoz, Mark kénytelen volt Lessát követni Ricsiékhez. Úgy gondolta, talán még az is jobb, mit a tanárokkal enni.

Mikor végeztek, ő egyből felment a szobájukba. Valahogy nem volt kedve semmihez. Este sokkal hangulatosabb lenne megnézni a várost, talán megint kilóg majd este egyedül. Emlékszik valamennyire, hogy a Google Maps azt mutatta, hogy van pár szép hely a környéken.

Az osztálytársai akkor készültek elmenni, mikor Adrian is felért. A srác váltott pár szót a másik két fiúval – moziba készültek, a szállót még gondolatban sem akarták látni a szabad órák alatt -, majd azok elhagyták a szobát. Mark lehunyt szemmel feküdt az ágyon, hallgatta, ahogy Adrian szitkozódva veszi le a cipőjét.

Hallotta, ahogy megint kulccsal zárul az ajtó. Érezte, ahogy rámászik az ágyra, és mellé dől. Mark kitárta a kezét, Adrian pedig fél karját átvetve a fiú oldalán és mellkasára feküdt. Még sosem figyelte igazán, most vette ténylegesen észre, hogy tetszik neki Mark illata.

Mark barna pólóját kezdte el csipkedni, mintákat rajzolni rá és azon gondolkodott, amit mark kint mondott tegnap este. Hogy itt Pécset nemigen tudnának olyan dolgokat csinálni. Ezután persze a fantáziája is beindult, bele borzongott a gondolatokba.

- Fázol? – kérdezte Mark, mikor érezte, hogy a hideg többedszerre fut végig kedvesén.

- Nem. Gondolkodom.

- Miről? – nézett rá Mark. Adrian nyöszörögve feltápászkodott és mintha alig bírná mozgatni a testét, lassan ült a barna ölébe, aki továbbra is fekve maradt, ámbár látszott, hogy rájött, min is gondolkodik Adrian.  

- Gondolj csak bele, milyen lenne, ha a srácok valamit itt hagytak volna. Mi éppen csinálnánk, nagyban mozognék – óvatosan mozgatni kezdte a csípőjét – és ők belesnének a kulcslyukon. Mit is látnának…

- Mit is? – nézett rá Mark féloldalt beharapott ajkakkal, perverzen mosolyogva. Adrian lassan kifújta a levegőt, mielőtt válaszolt.

- Látnák, ahogy eszeveszettül mozgok, az öledben, a körmeim belemélyesztem a combodba, az arcomra kiül, hogy mennyire élvezem a rajtad való lovaglást. – szólt és a másik combjába markolt, valahol középen – És hogy miket hallhatnának…

- Miket?

Abbahagyta a csípője mozgatását a szőke és óvatosan ráhajolt Mark felsőtestére. Adott egy-két csókot a nyakára, néhol megcsípte a fogaival gyöngéden, de élvezetesen. A saját fejében hangos vízhangot vert, hogy mit mondana, kiáltana, sikoltana.

- Oh, Mark, ez annyira… Kemény… - suttogta a lehető legjobban utánozva az extázissal átitatott hangnemet. – Olyan jó vagy Mark, bassz szét!

- Igen, ezt mondanád? És még? – kérdezte Mark. Akarta tudni, hogy milyen lenne, bár számolt azzal a gondolattal, hogy hideg zuhanyt kell majd vennie.

- Nem akarod hallani igazából? – kérdezte a szöszi és félre simította Mark pólójának alját, a füle alatt hagyott pár csókot, mielőtt elhajolt és felült. Hátrább tolta magát a másik combjaira. – Akarom… Akarlak…

Adrian elkezdte kicsatolni szerelme övét, Mark feljebb tolta magát és karját a szőke nyakára simította. A kék és zöld szempár találkozott, majd ajkaik csókban forrtak össze, egy igen vad csókban.

A kékszemű folytatta a dolgát. Ügyesen mozgatta a kezét, pár pillanat alatt a Mark alsójában bujdosó dudort simította. A barna megszakította a csókot és elkezdte a srác nyakát csókolni, majd mikor annak keze kisiklott a nadrágból, megragadva őt, fordított.

Adrian csak nagyokat pislogott Markon. Mikor alulra került, nem folytathatta, amit akart, most a másikon volt a sor a nadrág kigombolására. Mark végig a kék szemekbe nézett.

- Gondolom nálad sincs gumi. – szólt, miközben ujjaival a szöszi köldöke és boxere között játszott.

- Nincs. – szólt halkan – Akkor most?

- Vagy hidegzuhany, vagy… Mivel azt még úgysem csináltuk… - nézett rá perverzül mosolyogva Mark.

- Mit?

- Rejsz verseny. Aki előbb elmegy a másiktól, az veszít. – vigyorgott még jobban a barna. Beleremegett a gondolatba.

- Mit nyer a másik? – nézett rá Adrian, ezzel beleegyezve a játékba.

- A nyertes egy hétig azt kér amit akar. Bárhol, bármit. Megfelel?

- Ennél jobban semmi nem felelhetne meg!

Mark lehajolt, hogy csókot lopjon a másiktól. Lassút és gyöngédet? Vadat és szenvedélyeset? Mind a kettőt. Gyorsan kerültek le az alsók, Adrian pedig ülésbe küzdötte magát. Közel férkőztek egymáshoz, Mark fél kézzel Adrian szőke tincseit borzolta, a másikkal a fiú oldalát és combját simította. Ezzel indult a játék.

***

A harmadik nap lassan indult, mindenki hulla fáradtan kezdett pakolászni a bőröndjébe, utazótáskájába. A buszba pakoltak mindent, a megrakodott jármű vitte el őket a tévétoronyhoz, de a szállót csak ebéd után hagyták el.

Páran lent maradtak a kísérő tanárral a torony lábánál. Inkább a  békés beszélgetést vagy telefonozgatást választották. Akit nem rémített meg a magasság, az osztályfőnök kíséretében felmentek. Mindenkit a nyitott rész érdekelt.

Míg Adrian a srácokkal baromkodott és ellentmondott az osztályfőnök szavának - miszerint ki fog esni, ha kihajol -, addig Mark azt a részt kereste, ahol nem voltak olyan sokan. Ott elővett a farzsebéből egy alkoholos filcet, és gyorsan odafirkantott egy feliratot és egy jelet. A+M, alatta pedig a meleg férfiak szimbólumát, bár kicsit távolabb lett tőle, mint amit akart.

- Mit csinálsz? – kérdezte egy lány hang. Bea volt az, a legpletykásabb lány az osztályban.  

- Semmit! - fordult meg a fiú ijedten és eldugta a filcét. Bea arrébb tolta őt, aki meglepettségében még készségesen lépett is.

- A+M? Hé, a Serneynek kezdődik A-val a keresztneve a lányok közül! Te belezúgtál! – szólt a lány vigyorogva. Mark kellemetlenül, mégis megkönnyebbülve nézett rá.

- Én nem…

- Nyugi, nem tudja meg! – ezzel a lány elsietett, hogy továbbadhassa a híreket. Mark megkönnyebbült. Egyszerűbb lesz ezt Lessával tisztázni, mint mindenki mással, hogy ’A’ egy fiút takar. Sőt, hatalmas szerencséje volt, hogy a szimbólumot nem figyelte a lány. Amennyi esze van, talán nem is ismeri…

Később még egy meglepetés program, várta őket, Mohácson – senkit nem érdekelt, hogy az úton másfelé jöttek. A szülők persze tudták mire van a késői érkezés. Mikor megérkeztek a srácok mind morogtak. Nem akartak még több kultúrát magukhoz venni.

Senki nem akart leszállni a buszról. Mikor az osztályfőnök szaktanárival fenyegetőzött, páran azért nekivetkőztek és leszálltak a járműről. A többieket fél óra alatt sikerült csak leimádkozni a buszról.

Talán két órát töltöttek bent, így sikerült ötre végezniük. Mivel az utakon dugó volt, sok gyerek telefonált haza, hogy késni fognak. Egy órát késtek, hét óra helyett nyolckor értek csak Budára.

Ekkor az eget teljesen eltorlaszolták a hatalmas felhők, eső készülődött. Sokan aludtak a buszon, sok helyről a mobilok gyenge fénye adott jelzést, hogy az ott ülők még élnek.

Mark bambán nézett kifelé, hallgatta Adrian szuszogását. Mikor meglátta a Lánchidat, eszébe jutott, mikor a szőke a fülébe suttogott vasárnap reggel. Elképzelte magukat. Nem hátul, itt a helyükön. Arra gondolt, hogy akár most is felkelti, hogy édes csókot váltson vele. Mégis látta maga előtt saját magukat.

Édesen összebújtak, egymás szemét és arcát vizsgálgatták. Mielőtt felértek a hídra, Mark hajolt közelebb hogy megcsókolja szőke szerelmét. Látta sajt magukat kívülről, ahogy a másik arcélét simítja óvatosan. Lassúak voltak és halkak, a busz zúgása elnyomta a halk cuppogást. A végén külön váltak, mikor már az épületek között cikázott a járművük. Végül Adrian a lábát lelógatva a székről, Mark ölébe hajtotta a fejét és a szemét is behunyta.

Markot ábrándjaiból csak a busz hatalmas zökkenése hozta vissza. Egyből a szőke srácra nézett maga mellett, de csak annyit érzett, hogy mozgott a feje és megszorította a karját. Nyugodtan fújta ki a maradék levegőt, majd saját maga is hátradőlt egy fél órányi nyugodt szundítás reményében.

A pillanatot nem lehetett tovább késleltetni, hazaértek. Sok szülő autóval, a helyiek biciklivel jöttek. A bőröndöket kipakolták, Mark és Adrian kénytelen volt búcsút venni egymástól. Bár jobban esett volna egy ölelés a két fáradt srácnak, egy apró mosollyal kísért öklözésnél maradtak.

Adrian elballagott a fekete Seat márkájú kocsiig, aminek az oldalát a testvére, Dávid támasztotta. Rámosolygott testvérére, majd együtt beültek a kocsiba, az utazótáskát pedig a hátsó ülésre tették.

- Képzeld, anyáék hazajönnek a hétvégére. Azt mondták, el tudnak menni a meccsedre. – szólt a fiú, miközben beindította a kocsit. Adriannak csak később jutott el a tudatáig a mondat, túl fáradtnak érezte magát.

- Egy szökőévben egyszer legalább ráérnek…

A testvére mintha meg sem hallotta volna, csak vezetett tovább, hogy mihamarabb otthon lehessenek. 

Sziasztok! Megint itt vagyok, és a rész megint nem úgy jött ahogy akartam. De sajnos az a bizonyos 18-as rész szerintem sosem lesz meg. Egyszerűen nem tudom megírni, sajnálom! 

Ellenben ha most imára kulcsoljátok a kezeteket, hogy a hétvége folyamán is géphez üljek - és hajlandó legyek írni is - akkor talán hamarabb hozok részt. Csak annyi a bajom, hogy mindig PodKedd után jön meg az ihlet, a kedv ahoz, hogy megbűvöljem a klaviatúrát. A heti egyszeri hozzáfogás pedig kevés...

Fifth

Az osztály egy szép szállodában lett elszállásolva, közel a főtérhez. Este tízkor még mindenki ébren volt, bár a tanárok takarodót fújtak már. Fél tizenegykor két szobában megszólalt a telefon. Tizenegyre, mikor már mindenki aludt, egy hétfős csoport állt a szálloda bejárata előtt. Ricsi, Szabó, Lessa, Mark, Edu, Krisztián és Adrián.

- Oké srácok, van valami terve valakinek? – nézett körbe Lessa.

- Keressünk egy kocsmát! – szólt Krisztián. A fiúk legtöbbje már helyeselt is.

- És itt hol találunk olyan helyet, ahol ki adnak nektek alkoholt? Az itteni helyek közel sincsenek a Diána kocsma szintjéhez. De megpróbálhatjátok! – vont vállat a lány. Úgy érezte, hogy ha a többiek elkezdenek inni, ő inkább visszamegy a lányokat hallgatni, ahogy a Violettát beszélik ki, vagy valami hasonlóan értelmes sorozatot.

- Serneynek most az egyszer igaza van. Minek a pia, amúgy is jól érezhetnénk magunkat? – szólt Edu.

- Ha nem hallom, hogy te mondod, el sem hiszem! Te vagy a legnagyobb alkoholista itt, és te osztod az észt? – nézett rá Szabó. – De legyen. Jobb ötlet?

- Mi az, amit osztálykirándulásokon mindig csinál mindenki? Az elmaradhatatlan kelléke… - kezdett beszélni Mark.

- Az üvegezés! – szólt egyszerre a többi srác és Lessa. – És ki megy vissza üvegért?

- Fog a tököm visszamenni! Majd veszünk vizet és kiöntjük. Bár, ennyiért nemigen érte meg kiszökni. – nézett Lessára Ricsi fintorogva.

- Legalább cigizhetünk. Nálam van egy bontatlan dobozzal. – szólt Edu és megpaskolta a bal zsebét. – Viszont induljunk, mert lefagy a pöcsöm álldogálva.

- Nem tudtam, hogy a lányoknak is van! – nézett rá Ricsi, Eduárd pedig kedvesen megmutatta a középső ujját.

***

A srácok a Dzsámi előtti téren foglaltak helyet, nem zavarta őket senki és semmi. Már túlvoltak a kezdő körökön, a durvább kérdések és cselekvések csak most jöttek igazán. Eduárd pörgette Kriszt, aki mert.

- Akkor meséld el a srácoknak a legjobb kefélésed Amival! – röhögött a srác előre. Krisztián már mondta volna az egészet, de Lessa közbe szólt.

- Add 1: Ez nem a felelés körébe tartozik? Add 2: Szerintem akit érdekelne, az már tudja a dolgot. 

 - Attól, hogy ez téged, csak a buzik izgatnak, a srácokat még érdekelheti. – ezzel a srác ecsetelni kezdett. Lessa felrakta a fejére a fejhallgatót és várta, hogy mikor pörget a fiú. Közben gondolkodott, hogy mi lesz, ha olyan kérdés jön, ami mondjuk valamelyiküket rosszul érinti. Főképp Mark lelkét féltette.

Krisz pörgetett, Lessa levette a fejéről a fejhallgatót. Előtte állt meg a kupak. Mindenki ránézett, egyszer már mert. Az volt a feladata, hogy zokniban lépjen bele a szökőkútba.

- Felelek!

- Punci vagy! – röhögte ki Ricsi. Lessa már le sem reagálta. Ha a srác nem lett volna ötven kilóval nagyobb nála, már rég a szökőkútban heverne.

- Miért szereted a buzikat? És innen kit mondanál buzinak?

- Kezdjük ott, hogy csak nekem, mint teljes jogú buziboszinak van joga ezt mondani a melegekre. Amúgy nem tudom miért szeretem őket. Sokkal jobbak tudnak lenni, mint némelyik heteró. Vannak meleg ismerőseim, sokkal kedvesebbek és jobb emberek, mint például Ricsi, Edu vagy te Krisz. Innen pedig nehéz kiválasztanom, hogy ki lenne az, mert mindannyiótokat párba osztottam már régen.

- Erről hallani szeretnék! – szólt Edu.

- Hát, téged meg Kriszt már év elején egy párrá alakítottalak. Már akkor is tapiztátok egymást, meg ilyenek. Ricsit meg a Szabót csak úgy, túl sokat vannak együtt. Markot meg Adriant pedig azért, mert iszonyat édesen néznek ki együtt.

- Hát te tényleg zakkant vagy! – szólt Szabó. Lessa nevetve vállat vont, majd az üvegért nyúlt. Kipörgette Ricsit.

- Én merek. – vigyorgott rá a srác.

- Akkor vedd le a felsődet és a legközelebbi fának dörgöl neki a hátadat. – ezzel a srác ajkáról lefagyott a mosoly. Alessát szidva indult el a legközelebbi fa felé. Látták ahogy a srác leveszi a felsőjét és jó erősen oda nyomja magát a fához. Persze pont akkor jött arra pár idősebb srác és csaj, akik szörnyülködve vagy röhögve nézték a srácot. Ettől persze az osztálytársak csak még jobban röhögtek.

***

Már lassan hajnali fél egy volt. A srácok között fogyott a cigi és a feladatok/kérdések sem apadtak. Adrian volt soron, most ő mert.

- Szívj el egy szál cigit – szólt Edu és előkapott egyet a dobozból. A srác nem kért a cigiből, mikor kínálták, gondolta vicces lesz nézni, mit bénázik. – Meggyújtom!

- Hagyd, menni fog! – ezzel a szöszi elvette az öngyújtót, meg a fehér hengert is. Mintha ezer éve csinálná, úgy gyújtott rá. Visszadobta Edu kezébe a gyújtót és érezte, ahogy mindenki a cigaretta vörösen izzó végét figyeli. Végül kifújt egy adag füstöt és mosolyogva körbe nézett. – Mi van? Szerintetek a végzős tesóm nem szarja le magasról, hogy velük cigizek egy-egy buli során?

A következő slukkból karikákat fújt, imádta ezt csinálni. Mark csodálkozva figyelte, nem gondolta, hogy szerelme ilyet is tud. Sosem említette, de nagyon tetszett neki, ahogy Adrian ajkai közül áramlott ki a füst.

Adrian megpörgette a rózsaszín kupakos üveget. Lessa volt soron, újra. A felelést választotta, Adrian pedig gondolkodóba esett. Olyat akart feltenni, amit általában a lányok nem szeretnek. Nem gondolkodott soká.

- Ha ma éjfélig le kéne feküdnöd valakivel az osztályból, ki lenne az? Indokold is! – mosolygott a vele szemben ülő lányra. Lessa egész arca elvörösödött. Ebből a szempontból azért nem volt olyan pasis. Ez mégiscsak intim dolog.

Lessa fején végigfutottak az osztálybeli dolgok. Mikor eszébe jutott az a dolog, amivel igazán nagyot üthet, már az ajkain is voltak a szavak.

- A lányok is számítanak? – vonta fel a szemöldökét és igyekezett nem nevetni.

A fiúk állai sorban koppantak a kövön, még Marké is. Lessa nem bírta kiállni a sok bamba arcot és nevetésbe fulladt számára az egész. Mikor visszanyerte a nyugodtságát, a még mindig tátott szájú fiúkhoz intézett választ. – Amúgy, mint minden lánynak, nekem is fontos a bizalom. Persze számít a külső, de ismeretlenül, csak úgy… A válaszom Mark. Ő az, akiről tudom, hogy vigyázna rám, még ilyenkor is.

- Wow, Serney te ilyen is tudsz lenni? – nézett rá Krisz. Hát igen, mit rejt az emberi lélek.

- Srácok én bemegyek. Már kezdek kifáradni. – szólt Szabó feltápászkodva, majd elindult.

- Elkísérlek! – állt mellé Ricsi. – Még a végén elkapja a tanár – ezzel el indult visszafelé a barátja után.

- Akkor szerintem mi is megyünk, vagy még ne? – nézett Adrian Markra. A barna bólogatott és felállt. Adrian még visszafordult az éppen tápászkodó Eduhoz. – Adsz még egyet? Meg a gyújtód.

- Minek? Szerinted olyan olcsó?

- Amúgy is szétosztottad már a felét. Egy darab nem ad, nem szoroz! – nyújtotta a markát a srác felé. Lessa elment mellettük, nagyokat lépett, be akarta érni Ricsit és Szabót. Mikor Edu a szőke kezébe nyomta a cigit és a gyújtót, az megragadta Mark karját és a másik irányba rángatta a srácot. – Én még mást is akarok csinálni.

Egyikük sem tudta merre mentek, Mark csak vakon követte szerelmét, bár már kissé kezdett fázni. Csak egy vékony pulóvert hozott ki magával. Több utcával mentek arrébb, csendes volt a kis zsákutca ahova beléptek.

- Adrian, én már fázom! – szólt óvatosan az utca felénél és megállt. A szőke visszafordult, úgy gondolta eleget jöttek.

- Köszi, hogy eljöttél. – szájába tette a cigit és meggyújtotta. Mark belülről megremegett. A szőke amúgy sem volt egy ártatlan típus, de így, cigivel a szájában, hát… Szívdöglesztő volt.

Mikor újra fény gyúlt az öngyújtó végén és Adrian szájában lévő szál is lángot kapott, a fiú mélyen bele szívott. Mark megint bambán nézte, ahogy a szőke szépen metszett ajkai közül kiszökik a füst.

 – Megszívod? – nyújtotta Mark felé a fehér papírba tekert tüdőrákot a srác.

- Nem köszi. Egyszer mikor apám látta, hogy megpróbálok meggyújtani egyet, ő elvette tőlem, meggyújtotta nekem és azt mondta szívjam el az egészet, ha már ehhez van kedvem. Ritka rossz volt, soha nem akarok többé cigizni.

- Te tudod. – vont vállat a szőke, majd még egy mélyet szívott és eldobta a szálat. Hirtelen lépett nagyon közel Markhoz, és megcsókolta. Füstöt fújt át a másik szájába, és már el is hajolt. Mark enyhén köhögni kezdett. Adrian azt hitte, a másik jobban fog köhögni tőle.

A szőke kifújta a maradék füstjét és a falnak vetette vállát. Érezte magán Mark furcsálló tekintetét. A barna nem volt dühös, bár kimérten tette fel a kérdését.

- Mire volt ez jó? – szólt közelebb lépve a szőkéhez.

- Nem tudom. A videókban annyira jól nézett ki, olyan szexi volt… Nekem tetszett.

- Nekem kevésbé. – húzta el a száját Mark.

- Mivel engesztelhetlek ki? – nézett rá Adrian. Megragadta Mark pulóverét és pimasz mosollyal az arcán közelebb rántotta magához.

- Hmm. – gondolkodott el Mark, ahogy közelebb hajolt a szőkéhez. Ajkaik szinte már összeértek, mikor mégiscsak válaszolt. – Amire először gondoltam, azt nemigen lehetne egy ilyen zsákutcában, vagy épp egy tömött szállodában csinálni, de… Most megteszi egy csók is.

Ezzel zárta le maguk között a beszélgetést Mark. A csók gyöngéd elején tökéletesen érzete a fiú ajkain a keserű nikotint. Óvatosan furakodott térdével Adrian két lába közé, egyik kezét a fiú nyakán, a másikat a derekán pihentette. Lassan a derékon pihenő kéz elkezdett fel-le mozogni. Óvatosan simította a másik oldalát, imádta ezt csinálni.

Adrian először csak átkarolta Mark nyakát, de később két kézzel túrt bele a tincsekbe. Imádta Mark haját borzolni, szerette amiért olyan szép és selymes. Ez volt a harmadik dolog amit a legjobban szeretett a fiún. Az első a mindent elmondó szempár. A második, amelyiket most alsónadrág és farmer fedi.

Mark lassan elhajolt, megszakítva a szédítően édes csókot. Ő nyitotta ki a szemét előbb, Adrian még pihentette egy picit a szemét.

- Menjünk? – nézett rá Mark.

- Aha.

 A két srác szorosan egymás mellett ment végig a szállodáig. Egy szót sem váltottak egymással. Odafent a négy személyes szobában – egy nappali, franciaággyal, kisszoba franciaággyal és fürdő – bementek a kis szobájukba. Mark ment először tusolni. A szobatársaik már aludtak. Mikor Adrian is végzett, bezárta az ajtajukat és bedobta magát a puha, meleg ágyba.

Hagyta, hogy Mark átkarolja és hozzá simuljon. Egymás szuszogását hallgatva aludtak el az idegen ágyban.

~~~

Sziasztok, itt Ayumu, újra! Remélem elviselhetően lett csak unalmas a rész, de sajnos még csak nagyon az elején vagyok. Nem tudok annyit előre írni, hogy több részt rakjak fel, de nemsokára bepörgünk! A párszor felemlegetett Geri kavarja majd fel Madrian kapcsolatát. Szerintem a lényegesebb részeknél majd felpörgök!

Forth

Hamar eljött a vasárnap reggel. Mindenki a buszon ült, egy-két szülő lézengett a busz körül vagy ölelgette a gyerekét, többek között Linda is. Mark, ahogy kinézett az ablakon, szinte hallotta, ahogy a nő a lánya lelkére köt dolgokat, amiket Lessa távolról sem csinálna. Egyedül ült, várta, hogy Adrian visszaüljön mellé.

Nem messze ültek a menő bandától, akikkel Acsy szeretett lógni. Mark annyira nem volt oda értük. Az állandó rap zene, ami nem szól másról csak a nőkről, pénzről, szexről… Az első dolog a számára nem éppen vonzó nem, a második sem hozza lázba túlságosan, a harmadik pedig… Megvan neki, bár nem úgy, ahogy mások gondolják. Ő inkább marad a rocknál. Persze ő is szívesen elnevetgél a társasággal, de nem akarja korán reggel azt hallgatni, miképpen „kefélték vagy szopatták szét” a barátnőiket a srácok – persze ezt senki nem hitte el nekik, még ha igaz is.

Eközben a hátsó ajtón Lessa jött fel, hátra sem nézett, úgy ült be egy üres dupla helyre. Ekkor Adrian is lehuppant mellé, mögéjük Eduárd és Krisztián ültek.

- Mi az Fere, besértődött a csajod, hogy csak Adrian maradt neked? – hajolt előre Eduárd. Őt utálta legjobban a fiúk közül, nem annyira, mint Ricsit, de utálta és ezt nem is fogta vissza.

- Lehet. De látom, hogy a ti kapcsolatotok Krisztiánnal felhőtlen. Csak nehogy aztán furcsa hangok terjengjenek a szálláson!

- Kabbe’ kis buzi!- ezzel a fiú hátra hajolt. Mark hátranézett a fiúra apró mosollyal válaszolt.

- A tiédet még bottal sem piszkálná meg! – ezzel előre fordult és ránézett Adrianra, aki fáradtan heherészett. A fiú közelebb hajolt Markhoz és a fülébe suttogott, hogy mások egyáltalán ne hallják.

- Tudod, azt álmodtam, hogy kedden, mikor jövünk haza este, meglátjuk a Lánchidat kivilágítva, és még mielőtt áthajtunk rajta, elkezdünk csókolózni. Senki nem látna minket, csak mi ülnénk leghátul, a többiek aludnának, és a fények épphogy megvilágítanának minket. Nem romantikus?

- De az, csak te épp nem vagy olyan típus. – szólt halkan Mark.

- De te szereted, ez tesz boldoggá, és én szeretem, ha boldog vagy! – ezzel elhajolt és rádőlt a másik vállára. A busz elkezdett rezegni és zúgni, beindult a motor.

- Mit csinálsz te barom?! – kérdezte meglökve a másikat. Ez is csak egy újabb színjáték, mintha barátok volnának. Sosem hívná baromnak, ilyenért sosem lökné el.

- Álmos vagyok, alszom! – ezzel belekarolt a másikba, majd helyezkedett egy kicsit. Tíz perce sem voltak úton, mikor a szőke már mélyen aludt.

***

A Budapesten töltött része a napnak nem volt valami érdekes. Persze az állatkertben töltött idő nagy részét a „rokonlátogatás” vagy éppen a „nézd, ott az ikertesód” féle poénok lengték körül. A játszóteret a nagyon komoly gimnazista csoport is élvezettel használta, mint a tízévesek. Nem egy káromkodás történt, ahogy a másfél méter magas emberkékre szabott játékok között sokan beverték a fejüket vagy egyebüket. Volt olyan, aki kicsúszott a hintából, volt aki a csúszdán felakadt a nadrágjával, ezért a busznál kénytelen volt lecserélni a szakadtat.

A hajózás maga volt a pokol. Az osztályfőnök – nem mellesleg a német nyelvi tanáruk – nem volt büszke rájuk, pedig kellett volna. A srácok elkezdtek össze-vissza rendelgetni németül, a lányok az angollal szórakoztak és ájuldoztak a pincérfiú édes mosolyától. Mark a fiúkkal ökörködött egy sort, el is feledkezett Lessáról. A lány külön ült egy kétfős asztalnál, jegyzetelgetett, fejhallgatója a fején volt és egyszer telefonált is. Olyan felnőttes volt, másabb mint a többiek, senki nem gondolta volna, hogy a bent lévő őrültek házával jött a fedélzetre.

A mozi volt az egyetlen amit mindenki élvezett. Vígjáték volt, a vége főcímig minden tökéletesen ment onnantól pedig kezdődött az őrültekháza újra. Mindenki kukoricával dobálózott, az üdítők borultak. A buszon meg is kapták a szidalmakat, de senkit nem érdekelt. Mindenki elvolt a maga dolgával.

Mikor talán fél úton lehettek és Adrian inkább foglalkozott a haverjaival, mintsem Markkal. A barna úgy döntött, inkább elindul és barátnője háza táján érdeklődik. Csak most gondolt bele, mennyire ködös is volt a lány tekintete egész nap.

A lány cipő nélkül ült az ülésen, hátát az ablaknak vetette és lábát felhúzva térdére támaszkodva írogatott. Fején a fejhallgató, ritmusra bólogatott. Mark megfogta a lábát és felemelte. Mikor leült, A combjára tette a lány lábát. Ő a nyakába tette a fekete készüléket és ránézett a barátjára.

- Eszedbe jutottam? – vonta fel a szemöldökét.

- Igen. Mivel bántottalak meg? Vagy rossz volt a randi? – vonta fel a szemöldökét a fiú. – Ha a srác tett valamit, én saját kezűleg verem el! Csak mutass rá és ezüst tálcán kapod meg a tökeit!

- Semmi ilyen! – szólt a lány halkan nevetve. Mark is örült, ma először látta mosolyogni a lányt. – Egyszerűen csak kikészít a sok viháncka meg a macsó pincsik társasága.

- És Ricsi?

- Rasszistább mint eddig. A Szabó meg a telefonját nyomkodja, szóval nincs társaság. De legalább alkotattam egy kicsit. Madrian lett! Van kedved hozzá? – húzogatta a szemöldökét a lány, ahogy a füzetét lóbálta a fiú előtt. Mark kinyújtotta a kezét.

/*/*/*/

Késő este volt, a túra után mindenki elbóbiskolt. Mad és Rian ébren voltak, A barna ölében feküdt szőke társának feje, lábai fent az ülésen. Míg Rian fáradtan pislogott előre, Mad őt nézte. Ismerte az utat, sokat járt erre nagybátyjával. A város fényei végigszelték az alvó emberek arcát és Rian nyugodt tekintetét…

/*/*/*/

- Majd később elolvasom, félek, hogy rosszul leszek, ha lefelé nézek. De jól kezdődik, kíváncsi vagyok.

- Reméltem. De ezek igazi egypercesek. Nem többek 10-15 sornál.

- Amúgy milyen volt a randid, komolyan!

- Semmilyen, mintha veled mentem volna. Próbáltam egy kicsit nem én lenni. Kevesebb trágárkodás, kedvesebb, nőiesebb akartam lenni, de nem igen ment. Amikor vége lett a filmnek, előtörtem. ÉS ami szép, hogy azt mondta, alig várta már, hogy valami trágárt mondjak, már hiányzott neki. – vont vállat a lány. Komoly volt az arca.

- Ja, szóval semmi álomrandi? Nem volt esti andalgás a város fényei alatt, majd egy padon ülve édes csókkal elválva? – vigyorgott Mark. Lessa nem szerette a romantikát, csak húzni akarta a lány agyát, de ő csak elfordította a fejét és pír jelent meg az arcán. – Lessa… Nem mondod! Komolyan első volt és nem…

- Hallod, maradj már csendben bakker! Még a holdon is hallanak öcsi!

- De hát ez az első csókod volt és nem mondtad el! Mindent tudni akarok! – szólt a fiú mániákusan.

- Hát ez úgy volt, hogy már sötétedett és kimentünk az Aréna teraszára. Lemásztunk a fűbe, szembe ültünk törökülésben, mint a túrákon szoktunk, csak most közelebb ült. Csomót beszélgettünk, ilyen tök hülye dolgokról, amiről általában a lányok a lányokkal beszélnek. Álomrandi, család, jövőkép. Kiderült, hogy mennyire hasonlítunk. Csonka család, a jövőben jó soká nem akar gyerekeket, a házasságot épp akkora ökörségnek tartja mint én… Imádom. Aztán meg egyszerűen elterültem, tudod, amit szoktam csinálni…

- Aha! – szólt Mark. Feszülten várta a fejleményeket.

- Na, akkor már láttam egy két csillagot, de becsuktam a szememet. Amikor kinyitottam a szemem már felettem támaszkodott. Úgy dobogott a szívem, mintha akkor végeztem volna a Cooperrel. Azt mondta, csukd be a szemed. Én azt csináltam. Először csak puszit adott a számra, tudta, hogy soha ne smárolta még. Az után felültünk. Furcsa érzés volt. Aztán azt mondta, remélem még segíthetek gyakorolni. Istenem, ott haltam meg, elhiszed? Már kicsit át tudom érezni, mi volt mikor te meg… - Lessa halkabban szólalt meg – meg Geri.

Most Markon volt a pirulás sora. Az első csókja nem épp olyan volt, mint amilyennek mindenki gondolná. Mark már előtte túl volt az első csókon. Még fiatalon, általános iskolában volt egy barátnője. Talán hetedikben, és a lány rendesen csókolózni akart, tanított egyet s mást Marknak.

De Gerivel való első csók sem volt annyira nagyon izgalmas. Persze ő teljesen fel volt pörögve. A városi focipályán voltak, lement az általános iskolai barátaival focizni. Ő maradt legtovább, csak úgy rugdosott, eszementen futott körbe, majd mikor elege lett az egészből, felment az öltözőbe. A gondnok már felkapcsolta a lámpákat a pályán, szinte már teljesen sötét volt.

Fent látta, hogy van valaki más is, de csak a cucc alapján ítélkezett. mikor indulni készült, akkor lépett be a fiú. Borostás volt, hosszú barna haját hátul fogta copfba. Érezte, ahogy a barna szempár végigfut rajta. Marknak két pillanatig kellett csak néznie az arcát, tudta, hogy ismerte valahonnan a srácot.

Mikor Geri rámosolygott, Mark elkapta a fejét és kiment az öltözőből. Csak kint tűnt fel neki, hogy bent hagyta a stoplis cipőjét. Kénytelen volt vissza menni. Geri mutatta fel a cipőket mikor bement. Beszélgetni kezdtek. Talán a suliról, igen biztos arról. Marknak mennie kellett, pedig maradni akart. Tetszett neki Geri, már akkor szimpatikus volt neki. A srác pedig megpróbálta rávenni, egy találkára. Nem jött össze, nem ment bele. Mikor kiment volna az ajtón, Geri elkapta a karját és megcsókolta. Így kezdődött el a kapcsolatuk.

- És összejöttetek?  - nézett Lessa szemébe Mark.

- Hát azt nem igazán tudom. – vonta meg a vállát Lessa.

- Mi van?

- Azt mondta, találkozhatnánk még, és elkérte a számomat. De arról szó sem esett, hogy járnánk, vagy valami ilyesmi. De… - ekkor megszólalt az osztályfőnök hangja, a hangszórókból.

- Srácok egy negyed órás megálló következik. Pécsre még fél óra az út, akinek egyéb dolga van, mosdót talál a benzinkútnál! – ezzel a busz megállt.

- Lejössz?

- Aha! – mondta Lessa, majd mikor leszálltak, együtt mentek el a benzinkútra venni valami csokit.

Third

Mielőtt még Adrian elindult a buszához – nem akarta Markot azzal terhelni, hogy elkísérje – megálltak az előszoba árnyékolt sarkában, ahova senki nem láthatott volna be és egy gyöngéd csókot váltottak.

Mikor a szőke elandalgott a második emeleti ablak alatt Mark melegítőt vett fel, majd egyenest a szomszédban lakó Lessához indult. A folyosó másik oldalára kellett csak mennie. Megnyomta a csengőt, pár pillanatra rá, viszonylag gyorsan nyílt ki az ajtó. Egy nő állt az ajtóban, pont olyan magas mint Mark, rövid, barna hajú.

- Szia Anyu-anyu! – szólt a fiú mosolyogva. A nő – mellesleg Serney Linda – lépett arrább, hogy beengedje a „fiát”. Az az egész akkor kezdődött, mikor Mark a nővérének kezdte hívni Lessát és így második anyjává fogadta Lindát.

- Mark, Alessa még alszik! Korán van!

- Nem baj, este írt, hogy ha felkeltem, jöjjek.

- Legyen, de nem vállalok felelősséget a hisztirohamért! – szólt, ezzel a konyhába távozott a kávéjáért.

Mark gondolkodás nélkül indult el a szobába, mintha csak a saját házukban lenne, és kopogás nélkül benyitott a szobába. Becsukta az ajtót maga mögött, a sötétítőt kihúzta és a lány morogva magára húzta a takarót.

- Takarodj Mark! Korán reggel van! – szólt morcosan. Mark csak mosolyogva fejet csóvált és leült az ágy szélére.

Körülnézett a szobában és meglátta a laptopot az ágy mellett. Az első amire gondolni tudott, hogy a lányt megihlette a tegnapi névnapi ajándéka. Felnyitotta a gépet és a képernyőzárral találkozott. Bepötyögte a jelszót, másodszorra sikerült belépnie. Egy öt oldalas Word dokumentum állt rajta. Fejét kicsit oldalra döntve kezdett olvasgatni.

(…)  A vad ujjak egyre gyorsabban szántották a barna tincseket, a két fiatal fiú teste egymásnak feszült, tépték egymás ajkait.(…) Mad nem akarta visszafogni magát, Rian hagyta, hogy a másik lilára szívja a nyakát, egyszerűen csak élvezetből. Élvezettel teli nyögések tündököltek a levegőben, ahogy Mad másik aprókat harapott a foltocskákra.(…) Mad forró marka és annak lassú mozgása újabb nyögésre bíztatta a szőkét, de ő még csak ajkaiba harapva halkan nyöszörgött. Mad megbabonázva figyelte a másik arcát. Az összeszorított szemeket, az ajkakat, az összes rezzenést, ami az élvezetet mutatta…

- Azt hagyd! – szólt Lessa mogorván, miközben óvatosan felült az ágyán, majd nyújtózkodott egyet.

- Oké – ezzel Mark letette a gépet a földre jobbnak látta tényleg nem tovább olvasni. – Miért írtál az este?

- Ja, csak randim lesz! – szólt a lány vállat vonva. Igyekezett nyugodt maradni, hogy jót nevethessen barátja arckifejezésén. Mikor Mark megfordult, kikerekedett szemekkel, hitetlenül nézett rá.

- Te hazudsz! Neked randid?

- Igen nekem! Én is alig hittem el, mikor Dávid elhívott! – mosolygott a lány. Belül pörgött, nem értette, maga sem, hogy nem kezdett még ugrálni örömében. Talán a fiús énje túlságosan is domináns volt.

- Milyen Dávid? Az a fiú akit mondtál, hogy jó fej? Akit még véletlenül sem mutattál volna be nekem?

- Igen, ő! – szólt Lessa még jobban mosolyogva. Úgy érezte, ki fog ugrani a bőréből, ezért inkább kikelt az ágyból és a szekrényéhez ment. – Szerinted mit vegyek fel?

- Hé, először is jöhet az SzMM! – pattant fel Mark is, majd visszalökte a szekrényajtót.

- Szeme kék, nagyon szép, kicsit olyan mintha zöld lenne néha, de igen, talán kék. A mosolya bájos, istenemre esküszöm, elalélok, ha rám mosolyog, mert olyan kis szerény gyerek, alig beszél, de ha azt a keveset is mosolyogva mondja, nekem már végem. Magasabb nálam, és nem érzem rosszul magam mellette. Érted te ezt? Én, akinek még két centitől is kissebségi érzése van, egy tíz centivel magasabb gyereket is megtűrök magam mellett – szólt Lessa, majd sóhajtott. Csak kevésszer érzett hasonlót, de annak sosem volt jó vége.

- És hová visz?

- Csak egy moziba, aztán meg beülünk valami gyorsétterembe kajálni.

- Akkor had túrjak neked valami göncöt! – ezzel mark kinyitotta a szekrényt és elővett pár felsőt. A jó időre nézve hosszú nadrágot és rövid ujjút választott. A felső piros volt, fehérrel voltak ráhímezve szelíd virágok. A nadrág fekete volt, elöl fel volt szabdalva. – Ez a fekete Conversezel istenien jól fog kinézni!

- Dehogy! – kapta ki a lány a kezéből a piros felsőt. Összehajtotta és félretette. – Ez anyáé, biztos összefogta az enyémekkel! Mutatok én neked olyan pirosat, amitől a füled is ketté áll! – mosolygott rá a lány és arrébb tolta őt a szekrénytől. Egy piros trikót vett ki, hátul keresztpántosat, annak az elején két koponya díszelgett fehéren. Bordó csillámló virágok és leveleik ölelték őket körbe és szürke pillangók körvonalai. – Ez kellően lányos és teljesen én vagyok!

- Nem túl punk? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Van ilyen. Miért öltözzek csinibabának, ha úgy ismer mint egy nagyszájú, macsó lányt?

- Ott a pont. De szeretném, hogy mesélj, milyen is a nagy Ő! – szólt majd az ablakhoz sétált. Bár Lessa nem volt szégyenlős előtte, mégis, Mark jobban szeretett elfordulni, már csak illemből.

- Nem is tudom mit mondjak. Csendes fiú, de tényleg. Általában kedves, de mikor már úgy oldódott a hangulat és jobban haverkodtunk, akkor kezdett kicsit szurkálódni. Épp ezért bírom, mert szeret viccelődni és nem bántóan. Amúgy kész vagyok! Megtennéd, hogy kiveszel a dugipénzből egy tízest?

- Mi az, te fizeted a napot, vagy mi? – vonta fel a szemöldökét Mark, ahogy elővett egy kis barna bőrtárcából egy tízezrest.

- Nem hagyom, hogy fizessen. Esetleg egy fagyit, vagy valami, de semmi mást!

- Adok egy jó tanácsot! Jót fog tenni ha hagyod, legalább egy valami nagyot kifizessen. Talán a te elveid szerint ez nem jó, de minden fiú szeret egy kicsit… Szóval nem gáz, ha ő fizet valamit.

- Oké.

- Mikor megy a busz? Vagy mikor mentek?

 - A 9:50-es busszal megyünk Pestre. Kikísérsz?

- Nem lesz féltékeny a drágád? – vonta fel a szemöldökét Mark.

- Nem. Ha meg igen, akkor egészségére váljék. Gyere, menjünk, úgyis nemsoká itt van a busz, a megálló pedig nincs épp túl közel.

- Így? – nézett végig magán Mark. Lyukas cipő, lógós melegítő és fekete lyukas felső.

- Falun ez jó, nem? – mosolygott Lessa kivirulva.

- Városban lakunk, Kisszívem!

- Nem baj, gyere! – ezzel megragadta Markot és kihúzta a nappaliba. – Szia anya! Majd zárj be!

- Oké szívem! – szólt a nő. – Vigyázz magadra!

A fiatalok kisiettek a házból, de Marknak csak az utcán jutott eszébe szólni. – Mi történt? Linda a széltől is félt, tud egyáltalán róla, hogy randizni mész?

- Dehogy is! – szólt a lány felháborodva, de azért mosolygott. – Azt hiszi, hogy Nórával megyek mozizni meg egy amolyan pasi-néző délutánra. Ha tudna Dávidról, megkeresné és megszorongatná a tökeit szegénynek.

- Miért? Ez nem az apák dolga?

- Ezt most gondold át még egyszer, beleszámolva, hogy anyu nevelt fel apa segítsége nélkül.

- Igazad van – szólt Mark bólogatva. – Más téma. Mit hozol az osztálykirándulásra?

- Jézusom, az most lesz? Szólj anyunak, hogy vegye elő a nagytáskát, jó? Amúgy nem tudom, majd összedobálok valamit. És a menetrend hogy is lesz? Vasárnap-Hétfő-Kedd, de mikor melyik program?

- Vasárnap megyünk Pestre az állatkertbe, egy hajózásra, moziba aztán pedig késő délután indulunk tovább Pécs felé.  Hétfőn túra a Dzsámiban és a délután szabad, arra megyünk, amerre akarunk, kedden busszal megyünk a TV toronyhoz, legyalogolunk és ott lesz a busz. Onnan indulunk haza.

-  Oké. Nézd ott a busz! – szólt a lány előre mutatva.

- Akkor fuss! Sok szerencsét! – Mark megölelte a lányt és már hagyta is, had fusson. Mikor a megállóban elérte a tömeget, tolakodott egy kicsit, majd visszanézett Markra és integetett. Mark visszaintett és elindult haza. Egy újabb számítógépezéssel teli napnak nézet elébe.

~~~

Sziasztok, itt Ayumu, most írok nektek először. Talán nem épp olyan részt hoztam, amilyet vártatok, de ez az eleje, az alapokat fel kell építeni valamiből! Mellesleg Dávid fontos szereplőként van megteremtve, de csak néhány részben fog szerepelni. Bár, ha akarjátok, majd berakom őt a szereplők közé, ha kicsit rendszeresebben bukkan majd fel.