Second

Főhőseink egymást lökdösve, nevetve értek fel a harmadikra a lépcsőházban. Mikor Mark megpróbálta kinyitni az ajtót, Adrian átkarolta a derekát és megcsókolta a nyakát. Lassan próbálta lejjebb csúsztatni a kezeit, de megszakította, hogy kinyílt az ajtó.

Mark ment be először, de ottmaradt bezárni. Míg Adrian letette a táskáját, figyelte a szerelmét, ahogy az lassan mozog.

- Menj be a szobádba kérlek! Két perc és megyek én is. – szólt aprót mosolyogva a szőke. Mark furcsán nézett rá, de megtette. Bement a szobába és ledobta a táskáját. Mielőtt leülhetett volna a régi karosszékbe, telefonja rezegni kezdett. SMS-t kapott Lessától.

„Hallom megjöttetek. Azért gumit használjatok! Gyere át holnap és beszélünk, ha A. elment! ;D” – ennyit tartalmazott az üzenet. Mark ezen mosolygott, majd elgondolkodott… Telefonját letette az íróasztalra és kiszúrt egy pontot. Csak akkor nézett az ajtóra, mikor felfogta, hogy Adrian belépett a szobába.

- Mire készülsz? – kérdezte barna tincseit kilökve a szeméből.

- Semmi különösre! – vonta meg a vállát Adrian végig Mark szemébe nézve. Sötét pulóverének cipzárját lassan húzta le végig a társával szemezve. Miközben saját ujjai alig érintették a bőrét, amikor lesegítette a pulóverét, elindult előre, lassú, apó léptekkel.  Kék szemei örömmel nézték, ahogy Mark szégyenlősen pirulgat, és feljebb tolja magét a székben.

Eszményi volt a látvány, amit a szőke fiú nyújtott. A kissé gyűrött, fehér, V-nyakú felsője tökéletesen kiemelte a vékony nyakát és a kulcscsontját, amiért minden lány megbolondult – és amit egyedül Mark kapatott meg. Kék szeme játékos és vággyal teli, rózsaszín ajkai amint hófehér fogaival megharapja őket egy fél-mosoly keretében... Együtt vadítóak.

Adrian először beleakasztotta a mutatóujját a felsője nyakába, így kezdte el lassan felhúzni azt. A V-vonala, a halovány kis kockácskák kínzóan lassan bukkantak elő, de Mark nem tett semmit, csak ült megbabonázva, kiélvezte a műsor minden egyes pillanatát. Az anyag suhogva ért földet, ez szinte vízhangot vert a néma szobában.

Mark a hűvös szobában úgy érezte leveri a víz, és nem győzött pirosodni az arca, ahogy az élvezetesebbnél élvezetesebb gondolatok elárasztották az elméjét. Ajka és még egy másik pontja forrongva várta, hogy Adrian közelebb lépjen és végre csillapodjon az érzés, miszerint ez az adoniszi fiú egy délibáb.

A szép derekat körülölelő öv most arra lett kárhoztatva, hogy eltűnjön az útból. Utána jött a gomb, amihez csak két ujj kellett. Miközben Adrian elkezdte a sliccét lejjebb húzni, már végtelenül közel ért társához. Fél kezét Mark térdére tette, ahogy elé hajolt, tekintetük nem szakadt el. Erőteljesen, de nem a másikra támaszkodva indította el a kezét, majd a lényegre tapintott.

Markba beszorult a szusz, ahogy a következő hullám forróság elindult keresztül a testén, aztán ami beszorult, egy halk nyögés keretein belük tört elő. A kéz feljebb csúszott, amitől egy – akaratlanul kicsúszó – hiányoló nyöszörgés szaladt ki.

Adrian még csak álmaiban volt ennyire domináns, persze vezetett már ő is, de csak most értette meg, mit szeret benne Mark. Uralni, hogy mikor érezzen a másik kellemeset, őrületbe kergetni egyetlen mozdulattal, ez részegítő gondolat.

Mark előre dőlt, Adrian pedig sikeresen lehúzta a felsőjét és félre is dobta. Vissza is nyomta a zöld szeműt a puha támlának és az ölébe mászott. Lassan hajolt a megbabonázott fiúhoz egy csókért, ajkaikat óvatosan érintette össze. A lassan kibontakozó érzéki csók mind a kettejükre jól hatott. Gyengén simította Mark testét, ahogy csípőjén aprókat mozdított és érezte, ahogy a feszes nadrágok összeérnek… Lassan elengedte a másik ajkait – ellenben nagyon is közel maradt a másikhoz - és mozgatni kezdte a csípőjét úgy, hogy a másik mindennél jobban élvezze. Bár csak névnap, de akkor is, ő az ünnepelt!

Mark nyögött, ahogy az érzés végigborzolta az idegeit tetőtől talpig. Adrian arcát egy diadalittas mosoly uralta. Képes volt így felhúzni Markot, szinte csak a látványával. S bár az ő teste is élvezte a játékot, nem mutatta ki hangosan, szívsebben hallgatta Markot. Boldog volt a gondolattól, hogy ilyen könnyű játszani az emberi testtel.

Egyszerre fújták ki a levegőt, ajkaikon érezték a másik meleg leheletét. Adrian Mark nyakára kezdett csókokat nyomni, puhán. Mark nem szerette, ha kiszívják a nyakát, ellenben vele. Élvezte ahogy ajkaival érinthette a puha bőrt, bár az úszás óráról egy kis klórszag marad rajta, de még ez sem zavarta.  

- Megint hallani akarom a hangod! – suttogta halkan a másik fülébe, miközben keze lefelé kúszott a másik testén, hogy kigombolhassa annak farmerjét. A másik combjára ülve húzta le a cipzárt, majd ujjait megtáncoltatta a boxer gumírozásának szélén. Figyelt rá, hogy a körmei kicsit megkarcolják a másik bőrét ahogy félre húzza a vékony anyagot.

Mark aprót nyöszörgött, társa pedig elkezdte azt, amire mindketten vágytak.

***

A barna hajú aprókat pislogott és átkokat szórt az iskolára. Még hétvégén is képes felkelni hajnali hétkor! De most ez nem volt gond. Adrian busza, amivel haza tud jutni, egy óra múlva fut be.

Óvatosan elfordította a fejét és látta a szöszit, amit oldalán fekszik felé fordulva. Haja szanaszét állt, vad volt az éjszaka. A hideg futkos keresztül rajta, ahogy eszébe jutnak az emlékek, ahogy Adrian a nevét nyögi szinte megállás nélkül, néha szitkozódva – és ettől az is eszébe jutott, hogy az éjszakai bogár Lessa vajon mit hallott a két körös éjszakából.

Figyelmét újra szerelmére összpontosította. Óvatosan felült az ágyban, majd lehajolt, hogy adjon egy puszit a másik homlokára, mikor ez megtörtént Adrian szája mosolyra húzódott.

- A számra is kérek! – szólt felnyitva csodás kék szemeit. Óvatosan a hátára fordult, felült, de továbbra is a zöld szemekbe nézett.

- Bocs, hogy felkeltettelek. Mit kérsz reggelire?

- Téged! – szólt felülve Adrian és csábosan megharapta az ajkait. Tudta, hogy még karikás szemmel és kócos hajjal is meg tudja hódítani Markot, aki már hajolt is közelebb egy csókért. Ritka volt, hogy ilyen intim pillanatok közepette nem kellett figyelniük a családtagokra, vagy csak arra, hogy lássák őket.

Mikor külön váltak, Mark kiugrott az ágyából és a szekrényéhez lépett. Kivette azt, ami éppen a kezébe esett és gyorsan felkapta. Fekete volt, fehér mintával. A bátyjáé, nem is tudja miért van ez a szakadt felső a normálisak között. Talán csak véletlen, de örül neki, hogy előkerült.

- Miért nem hordasz többször feketét? Csak így… alsóval!

- Szeretnéd, mi? Nincs az az isten, amiért én feketét vennék el!

- És én? – szólt a másik félrehajtva a takarót nem szégyellve meztelen testét, majd felállt.

Mark óvatosan félrenézett. Ő szégyellte magát, amiért rá mer nézni a másikra, hisz akármennyire is tudná órákig nézni a másikat, ilyet nem illik. Persze újra oldalra pillantott, és látta az épp alsónadrágjáért hajoló szőkét.

Mit is mond ilyenkor Lessa? Ja, igen, That Ass! Mikor a fiún már fent volt az alsó, a másik még mindig nézte. Adrian persze csak mosolygott rajta, így indult el az ajtó felé.

- Ha úgy gondolod, csinálok neked kávét. A konyhátokban megtalálsz! – szólt a fiú, majd távozott.

Mark egyből utána indult, nem akart egy percet sem elvesztegetni az Adriannal töltött időből. Követte a másikat a nappalival egybekötött konyhába és figyelte, ahogy az gyakorlottan tesz-vesz náluk. Mindent ismert, sokszor volt náluk, szinte minden szünetet együtt töltöttek, ebben a házban voltak főként, akkor is, ha az Acsowsky szülők nem voltak otthon. Akkor általában az idősebbik fiú szervez magának programot, Adriannak pedig nemigen van kedve állandóan azt hallgatni.

Mark a szőke mögé sétált és megfogta a derekát, miközben az a poharakért nyúlt. A kávé már elkezdett lefőni, így mikor letette a bögréket, meg tudott fordulni és a pultnak támaszkodni. Imádta, hogy Mark gyengéd, sosem ért hozzá erőszakosan, kivéve, ha a négy fal között kéri tőle extázisba esve.

Felült a konyhapultra és közelebb húzta magához társát, csókot adott neki. Szédítő volt, mámorító, mégis megszakadt. Kulcscsörgés és halk léptek késztették őket arra, hogy minél messzebb kerüljenek egymástól.

Szomorúan néztek egymásra, miközben egy alacsony, zöld szemű, bordó hajú nő sétált be az ajtón. Oldalra nézve látta Adriant a pulton ülni, Markot pedig mellette állni. Aprót mosolygott a fiúkon.

- Csókolom Anita néni!

- Szia, anya! – szólt Mark, miközben a nő felé sétált és széttárta karjait.

- Szia, Kicsim! – szólt a nő és megölelte a fiát. Csak Mark mellkasáig ért, de a magassága nem utalt arra, hogy mennyire képes szeretni a gyerekét. – Hulla fáradt vagyok, megyek zuhanyozni és lefekszem. Ne gyújtsátok fel a házat, rendben? – mosolygott kedvesen a nő, majd felváltva nézett a fiúkra, akik mind a ketten bólogattak.

Lassan sétált be a szobába, egyedül hagyva a fiúkat. Ők szomorúan néztek egymásra, ennyit arról, hogy nyugodtan együtt tölthetnek pár percet…

First

Mark már feszülten várta, hogy a busz megérkezzen a megállóba és újra lássa a szerelmét. Számolta a perceket, amit külön töltöttek. Eddig 870 percet számolt, aminek a felét a szöszi töltötte ki gondolatban. De szerencséjére volt mellette valaki, akihez tudott beszélni. Mellette állt a buszon Lessa, a legkedvencebb barátnője és csatlósa.

Míg Mark a meleg tavaszi naphoz hűen rövid ujjút és bő farmert viselt, addig a lány úgy öltözött be, mintha a legzordabb téli napot élnék. Fekete pulóverét nyakig felhúzta, de mindegy is volt, hisz pólója is fekete volt. Nadrágja a lábához tapadt, és egy 16 lyukú bakancsban ért véget. Szemüvege mögött erősen kihúzta a szemét feketére, oldalán egy koponyás lánc csörgött.

- Mark! – szólította meg a lány az ablakon kibámuló fiút.

- Mi az?

- Tudom, hogy már egyszer felköszöntöttelek névnapod alkalmából, de nem adtam oda amit akartam. – szólt Lessa és feltűrte a pulóvere ujját, amin sok saját készítésű karkötő díszelgett. A legtöbb azok közül szivárványszínű volt, de nem azért, mert a lánynak ez tetszett. Nem, ez a LGBT zászló színeire utalt. Némelyik gyöngyből készült, némelyik fonalból. Volt pár feliratos, ami az egyenjogúságot és az elfogadást hirdette. Levett egyet, ami új volt és felirat mentes. – Mivel még nem volt meg a „coming out” csak egy ilyet adok neked, és remélem, hogy büszkén hordod majd! Csak neked kell tudnod, hogy mit jelent!

- Köszi Lessa, ez nagyon szép lett! Mikor csináltad? – nézett rá a fiú, miközben a lány azzal bütykölt, hogy a karjára húzhassa az anyagot. Mikor kész volt, a fiú szemébe pillantott mosolyogva.

- Szerdán éjjel. Nem tudtam aludni…- vonta meg a vállát.

- Hogy tudsz kibírni napokat mindössze hat óra alvással?

- Nem tudom, de minden esetre kezet csókolok annak, aki feltalálta a tejeskávét! De gyere te bamba, lent vár a hercegnőd! – mondta Lessa, majd megkerülte a fiút és eltűnt a tömegben. Tökéletesen tette, ami ekkor megszokott volt. Egyedül ment fel az iskolába, akárcsak még pár másik „különc”. De az osztályban amúgy is látta barátját, szóval nem bánta, hogy reggelente inkább turbékol a párjával.

Mark is lelépett a busz lépcsőjéről, nem sokon múlott, hogy egy pocsolyába tegye a lábát, de nem. Lassan pásztázta a tömeget, és a szokott helyen találta a szerelmét. Lazán a falnak támaszkodott és őt nézte, amitől Mark zavarba jött. Csak sejtése volt arról, hogy milyen gondolatokat rejthet az a gyönyörű szempár. Nem akarta elhinni, hogy ez a félisten srác az övé.

Lassan, kis piros folttal az arcán állt meg a fiú előtt. Megnézte a márkás ruhákat, amiket a kedves szülei finanszíroztak valahonnét külföldről. A két fiú fejében merőben más gondolatok jártak. Mark azt gondolta, hogy nem érdekli mi lesz, most helyben olyan csókot ad a fiúnak, amitől a karjaiba ájul. Ellenben Adrian egy félmosoly keretében vetkőztette szemmel a másikat és azon járt az esze, hogy mit csinál majd vele a délután és este, az ünneplés folyamán.

A szőke végül is ellökte magát a fal mellől és vállára vette a kék Adidas-os táskát. Csendben indultak el a hatalmas tömegben, most itt volt az iskola fele. A hangzavarban nyugodtabban kezdtek beszélni, mint mikor az üres fiúmosdó rejtekén vannak.

- Boldog névnapot!

- Köszi. – szólt a másik félrenézve. Egy betonlépcsőn sétáltak fel, amin Mark egy aprót botlott, de nem esett orra és érdekes mód, senki nem nevette ki. – Tipikus én, még a saját lábamban is orra esem… - szólt újra zavartan.

- És hol akarsz ünnepelni? – szólt Adrian nem is törődve a másik kinyilatkozásával. – Kihez menjünk a Freedom után?

- Tudod… - sandított a társára Mark – Én nem igazán akarok a Freedom menni ma. Pénzem sincs igazán…

- Elfelejtetted, hogy bármikor állok neked bármit? – mosolygott a szőke. Hogy lehetsz ennyire észveszejtő?- kérdezte magát Mark, mikor a srácra nézett.

- És kedvem sincs a nyüzsgéshez. Maradjunk annyiban, hogy matek után találkozunk és kimegyünk a rétre, aztán pedig hozzánk. Péntek van, most a szüleim későig dolgoznak a kenyérgyárban. Mind a ketten éjszakások.

- És a nővéred, meg a pereputty? – nézett rá Adrian. Amit csinálni akart, azt nem nagyon szerette volna közönség és leendőbeli rokonság előtt.

- Noémi nem lesz otthon! Csak vasárnap jönnek, mert Lili megint megy Ahhoz. Nem is tudom, hogy miért nem adnak egy külön nevet a biológiai apáknak, meg a szerető apának… Mindegy, a lényeg, hogy a ház szabad. Lessa pedig otthon marad, megígérem!

- Tudod, hogy nem zavar csak kicsit…

- Túlbuzgó?

- Ez a tökéletes szó. Hisz ismered! - Mark mosolygott, ahogy eszébe jutott a két összeférhetetlen dolog, a lány zord külseje és meleg szíve.

- De nincs jobb barát egy olyan lánynál, aki inkább lenne meleg pasi, mintsem hetero csaj.

- Te már csak tudod! – röhögött Adrian, mire a másik meglökte a vállát. Elérték az iskola kapuját, mikor Adriannak eszébe jutott valami…- Basszus Mark! Otthon hagytam a belépőmet! Ne már, az ofő azt mondta, most már intőt kapok érte, ha megint nem lesz. Ki van ma a kapuban? Mond, hogy olyan tanár, aki szeret engem! – Mark nevetett, ahogy társa pánikolt. Tudta ki van a kapuban, de azt is, hogy a társa nem fog örülni.

- Köpernikusz van ma. – Mark gúnynevén nevezte a tanárt, akit mindenki jobban ismert ezen a néven, mint a sajátján. Ami a gond, hogy a tanárok nagy számban jobban tudták ezt a nevét, mint az eredetit.

- Na ne, a köpő-gép? Az gyűlöl engem! Ments meg, anyámék kinyírnak, ha nincs ötös magatartásom! – szólt a szőke szinte könyörögve.

- Veréb tanárnő a társa. Ő kedvel téged, hisz te vagy a kis földrajzzseni!

- Hála az égnek, miért nemezzel kezdted? Ezért olyat kapsz az este… - szólt Adrian halkan, mikor beléptek az ajtón, de nem folytatta. Egyikük sem mutatta fel a belépőt, mindkettejüket ismerték, nem is kérték el a lapocskát. Adrian még intett egyet a szerelmének, majd elindult balra, míg a másik jobbra ment. Német óra, maga az átok.

Kint a folyosón Mark találkozott egy csapat vihorászó lánnyal az osztályából. Feltűnően nézték őt, és próbált nem zavarba jönni. Mikor beért a terembe, ahol a fél osztálynak kellene lennie, megtalált ott három embert. Rasszista Ricsit, Egós Eduárdot és Lessát. Beült a lány mellé, aki kissé dühösen fogadta.

- Tudod, mit utálok azokban a kis libákban az ajtó előtt Öcsikém? – vonta fel a szemöldökét, miközben méregette a barátját.

- Nem, áruld el Nővérem, mit utálsz bennük… - fordult a lány felé Mark, mintha már nem hallotta volna ezerszer a történetet és nem adott volna rá ezerszer ugyan olyan választ.

- Hogy azt hiszik, attól hogy vihorásznak, miközben egy pasi elmegy előttük, az illető beléjük fog zúgni és aztán annyit kefélnek majd, mint a nyulak és lesz száz meg egy gyerekük. Idegesítő kis libák. – szólt a lány morogva, majd kivette a táskájából a kék kis könyvet, a Ragyogás-t.

- Úgy beszélsz, mintha te bárkit el tudnál csábítani! Neked sem volt ám eddig egy pasid sem, csak emlékeztetlek!

- Hidd el, ha nekem kellene egy olyan kis buzgómócsing, mint az itteni fiúnak csúfolt egyedek, meg tudnám szerezni. A baj csak annyi, hogy én nem egy engem irányítani akaró csivavát akarok. Nekem olyan pasi kéne, amilyen te vagy. Okos, kedves, olyan kis szende szűz típus! Olyat, aki valamennyire az ellentétem, de mégsem…

- Már megbocsáss, de… Szende szűz? Pont én? – nézett lepetten barátnőjére. Ezt a jelzőt még sosem kapta meg, most pedig nem tudta mire vélni.

- Persze nem abban az értelemben, hanem külsőleg. Az ilyen ártatlan pofiért nincs olyan ember, aki ne veszne meg! De nem baj, mivel több akadálya is van annak, hogy egy pár lehessünk…

- Például az, hogy buzi? – szólt bele a baráti beszélgetésbe Ricsi.

- Jobb ha befogod, főleg hogy mindenki tudja, miért jársz át Szabóhoz esténként! Főleg, hogy te mondtad, ezt tehát sosem mosod le magadról! De legalább annyi eszed lenne, hogy nem buzit mondasz, hanem meleget. És ezerszer kértelek, előttem hanyagold a megnyilvánulásaidat.

- Mit is vártam egy leszbitől? – röhögött Ricsi. Mark csak nézte barátnőjét aki teljesen nyugodtan nézett hátra a fiúra. Ő nem bírná ilyen jól, hogyha nem védenék meg őt. Túl gyáva szólni, főleg ha ilyen a téma… Nem ismerte be senkinek, de tart Ricsitől.

- Tegyük fel, hogy az vagyok, aminek neveztél. Nem tudom ez kire nézve rossz, de még így is én vagyok a férfiasabb. Inkább menj és edz egy kicsit, talán akkor nem csak Szabó lenne a szeretőd, találnál egy lányt is magadnak! – ezzel Lessa visszafordult Mark felé és rámosolygott. A fiú nagy kezére tette a sajátját. – Csak egy felfuvalkodott pöcs, ne is törődj vele.

- El sem hiszem, hogy ő a barátod!

- Egy szóval sem mondtam ilyet. Csak egy újabb idióta, akivel szóba állok! Amúgy legalább megtudod, milyen pletykákat terjeszt rólatok.

- Köszi… - szólt visszamosolyogva a srác. Ekkor tíz ember rontott be a terembe, ennek a fele „feltűnésmentesen”, tehát ordítva jelezte, hogy közeledik a Boszi, aki a némettanár. Egy újabb nap az őrültekházában…

***

Mark már látta a kifelé sétáló tömeget, és legkevésbé figyelt a magyarázó matektanárra, aki Eduárdot próbálta rávezetni a megoldásra. A házi már a táblán volt, mindenki feszült volt a teremben. Volt, aki már öltözött, pakolászott, vagy csak unottan nézte Eduárd küszködését.

- Istenem Edu, mindenki megmondja fejből, hogy x=6-tal! – kiáltotta be a megoldást Lessa.

- Na de Alexandra, ilyet nem csinálunk. Ez egy fekete pont! Eduárd, elmehetsz, mindenkinek kellemes hétvégét!

- Az Alessandra, maga vén… - morgolódott Lessa, de inkább elnyelte. – Az egy dolog, hogy én is kettes vagyok matekból, de attól még ki tudom számolni, 60x=360 az x=6-tal… És még rá mondják, hogy ha tanulna, okos lenne.

- Ne morogj Lessa, van ilyen! De én most sietek, Acsy már vár! – szólt a fiú puszit adva a lánynak. Már futott volna el, mikor eszébe jutott, hogy meg kell kérnie a lányt. – Figyelj, otthon leszek az este, de Acsyval! Megkérhetlek, hogy ne gyere át, csak ma?

- Persze! Na fuss, mert a hercegnőd a végén talál egy másik lovagot! – kuncogott a lány, Mark pedig már indult is. A lépcsőn megpróbált nem elesni, kerülgette a pár kifelé, vagy következő órára kóválygó diákot. Amint kilépett a hatalmas, régi ajtón, jobbra nézett amerre az piros-fehér padok voltak.

 Adrian az egyiket támasztotta, miközben vele szemben egy mindkettejüknél magasabb fiú állt. Idén fog ballagni, Ő Adrian bátyja, David. Nagyon különböztek Adriannal. Főképp abban, hogy ki kit vinne haza egy körre a suliból… Hisz testvérek, ha az öcsi szexmániás, a bátyus miért ne kapna belőle?

- Akkor szevasztok! Fere, vigyázz az öcsikémre, és nem seggbekukit játszani az este! – röhögött a nagyobbik Acsowsky és ezzel távozott. Adrian a kedvese mellé lépett.

- Ha ő azt tudná… - suttogva Mark fülébe kuncogva.

- Inkább menjünk, jó? – szólt a fiú. Nem tetszett neki, hogy Adrian így kezeli a dolgokat. Mark még fél a „coming out”-tól, túl korainak érzi, de ezt titkolja, amíg Acsy nem hozza fel. Pedig általában ő is félti a hírnevét, a menő focista nem lehet meleg, főleg nem itt…

***

A két fiú mosolyogva sétált a villanyvezetékek alatt egymásba karolva. Még nem mertek csókot váltani, még látótávolságon belül voltak a házak. A poros úton Adrian tornacipőjére több por ragadt, mint valaha, de most az egyszer nem bánta. Kettesben akart lenni Markkal, hogy végre…

- Volt valami ma? Sajnos nemigen tudtunk beszélni. – nézett a társára a zöldszemű. Adrian megvonta a vállát.

- Semmi különös. Amíg ti úsztatok, Ricsi és a barátnőd elvoltak. Hallottam, ahogy rólunk beszéltek valamit. Idegesítő, hogy azt hiszik, nem tudunk róla. Hogy mit eszik azon a srácon, azt nem tudom.

- Ricsit nem érdekli, Lessa pedig csak megszerzi a pletykákat, amiket a srác kitalál, hogy ne a hátunk mögött történő sutyorgásból jöjjünk rá, hogy kibeszélnek minket. Mellesleg nem eszik semmit rajta. Lessa akkor sem állna össze vele, ha ő lenne az utolsó ember a földön. Sőt, előbb lenne butch, mintsem, hogy vele összeálljon. Meg amúgy is tudnám, ha bele lenne zúgva valakibe!

- Honnan veszed, hogy elmondaná? Hisz csaj, sosem fogjuk őket igazán ismerni! – szólt a szőke, majd megállt. Előreengedte Markot, ő még nem ismerte annyira az utat a fákkal körülölelt részen.

- Szerinted nem venném észre rajta? Meg hát el is mondta volna, hisz megfogadtuk, mikor elmondtam neki!

- Te is elmondtad neki, hogy belezúgtál a másik barátodba? – vigyorgott Adrian.

- Igen, ez természetes volt. Olyan titkait őrizzük a másiknak, amit a sírba fogunk vinni.

- És ő tanácsolta, hogy smárolj le a budiban, vagy a te okos ötleted volt?

- Az övé. Amúgy meg nem mindegy? Hisz bevált, vagy tévednék? – kérdezett Mark félig hátra fordulva, majd balra kanyarodott egy fához, amin ott volt a bunker. A zöldszemű mindig ide bujdosott, ha valami szépet akart látni. A kitaposott út és a zöld növények megnyugtatták.

Mark megfogta a fába fúrt deszkák egyikét – amit ő és a testvérei lépcsőnek csúfoltak – és táskával a hátán elkezdett mászni felfelé.

- Szép a kilátás. – szólt mászás közben.

- Innen is! Olyan markolni való! – szólt Adrian beharapva a száját.

Mark inkább nem szólt semmit, csak felhúzta magát a kis résen, majd segített társának bemászni. A deszka amiből a talaj készült vizes volt, előző nap esett és még nem száradt meg. Mark ment előre és lehajolva mászott be az ajtón. Legnagyobb sajnálatára el kell ismernie, hogy ez már nem az ő mérete.

Most hogy mind a ketten bent voltak leültek a kissé poros padlóra, hátukat a falnak támasztották és körbenéztek. Néhány ócska homokozós játék és egy-két tépett, foltos, filctollal megfirkált rövid ujjú feküdt szanaszét. Mark A tetőt nézte és elgondolkodott, hogy a nyáron talán felújítaná a házat.

Eközben Adrian őt figyelte. Társának minden egyes porcikáját feltérképezte az arcán. A haját, ahogy néhány tincs a szemébe lóg, de mintha nem is zavarná a másikat. A gyönyörűen csillogó zöld szemeket, amikben látta előtörni a mosolygó gyermeket. Tetszésére volt még a fiú nyaka, ahogy megfeszült miközben felfelé nézett. Alig várta már az estét, hogy elérjenek Markékhoz és ott azt tehessen minden határ nélkül, amit akar. De most csak a másik vállára tette a kezét.

Mark rá nézett, gyengéden mosolygott, majd kifújta a levegőt. Egy csókért hajolt társhoz, pont úgy, mintha bármikor megtehetné. Mikor ajkaik összeértek, lehunyta a szemét és nem gondolt semmire. Egy valami kerítette hatalmába, a legjobb érzés, amit a leginkább szeretett. Boldog volt a szerelemtől.

Én és a Bevezetés

Sziasztok! Itt Ayumu jelentkezik!

Ezen a nevemen senki sem ismer, de volt már pár populárisabb blogom, és gondoltam elkezdek egyet, ami nem a hírességekről szól. Jobb oldalt megtaláljátok a szereplők listáját és jellemzéseit! Először persze egy kis papolás:

Nos az, ahogy két fiú csókot vált, nem mindenki számára elfogatható, de ha ide kerültél, talán te nem ítéled el ezt a szubkultúrát/identitást. Ezzel nem is időznék soká, csak kérnék pár dolgot: Ne utálkozz, Ne lopj és kérlek, hagyj nyomot!

Most pedig a lényeg! – A bevezetés:

Mark és Adrian. Egy iskola, egy osztály, legjobb barátság – és a kulisszák mögött? Egy szárnyait próbálgató szerelem. Fiatalok, talán túlságosan is. El kell rejteniük a valóságot, de persze vannak akik tudják/sejtik az egészet.

Míg az iskolában nem csattan el csók, csak egy két ölelés, nevetgélés és egy két puszi, a világ elől elrejtve ugyan olyan boldogok, akár egy szerelmespár.

Lessa Mark legjobb barátja, aki mindig csak az őt védi. Imádja a melegeket, úgy nevezett buziboszi szinten. Néha ha elfogja az ihlet, egy fiú párról ír történetet. Markról és Adrianról, Madrianról. A két fiú nevének összevonása kettébontva Mad és Rian, ők személyesítik meg papíron és tintán keresztül a valóságos fiúkat.

Április végét írjuk és mindenki éli a kellemes vagy éppen kellemetlen életét. Hamarosan osztálykirándulás, és fejlemények a két fiú kapcsolatában. Egy botrányosan hatalmas Coming out készülődik már rég, de a lavina már előtte elkezdődik és maga alá temetne mindenkit a két fiú körül.

Csókok, bujdosás és hazugságok – akár egy rossz szappan opera. De ez az életük!