Mark már feszülten várta, hogy a
busz megérkezzen a megállóba és újra lássa a szerelmét. Számolta a perceket,
amit külön töltöttek. Eddig 870 percet számolt, aminek a felét a szöszi
töltötte ki gondolatban. De szerencséjére volt mellette valaki, akihez tudott
beszélni. Mellette állt a buszon Lessa, a legkedvencebb barátnője és csatlósa.
Míg Mark a meleg tavaszi naphoz
hűen rövid ujjút és bő farmert viselt, addig a lány úgy öltözött be, mintha a
legzordabb téli napot élnék. Fekete pulóverét nyakig felhúzta, de mindegy is
volt, hisz pólója is fekete volt. Nadrágja a lábához tapadt, és egy 16 lyukú
bakancsban ért véget. Szemüvege mögött erősen kihúzta a szemét feketére,
oldalán egy koponyás lánc csörgött.
- Mark! – szólította meg a lány
az ablakon kibámuló fiút.
- Mi az?
- Tudom, hogy már egyszer felköszöntöttelek
névnapod alkalmából, de nem adtam oda amit akartam. – szólt Lessa és feltűrte a
pulóvere ujját, amin sok saját készítésű karkötő díszelgett. A legtöbb azok
közül szivárványszínű volt, de nem azért, mert a lánynak ez tetszett. Nem, ez a
LGBT zászló színeire utalt. Némelyik gyöngyből készült, némelyik fonalból. Volt
pár feliratos, ami az egyenjogúságot és az elfogadást hirdette. Levett egyet,
ami új volt és felirat mentes. – Mivel még nem volt meg a „coming out” csak egy
ilyet adok neked, és remélem, hogy büszkén hordod majd! Csak neked kell tudnod,
hogy mit jelent!
- Köszi Lessa, ez nagyon szép
lett! Mikor csináltad? – nézett rá a fiú, miközben a lány azzal bütykölt, hogy
a karjára húzhassa az anyagot. Mikor kész volt, a fiú szemébe pillantott
mosolyogva.
- Szerdán éjjel. Nem tudtam
aludni…- vonta meg a vállát.
- Hogy tudsz kibírni napokat
mindössze hat óra alvással?
- Nem tudom, de minden esetre
kezet csókolok annak, aki feltalálta a tejeskávét! De gyere te bamba, lent vár
a hercegnőd! – mondta Lessa, majd megkerülte a fiút és eltűnt a tömegben.
Tökéletesen tette, ami ekkor megszokott volt. Egyedül ment fel az iskolába,
akárcsak még pár másik „különc”. De az osztályban amúgy is látta barátját,
szóval nem bánta, hogy reggelente inkább turbékol a párjával.
Mark is lelépett a busz
lépcsőjéről, nem sokon múlott, hogy egy pocsolyába tegye a lábát, de nem. Lassan
pásztázta a tömeget, és a szokott helyen találta a szerelmét. Lazán a falnak
támaszkodott és őt nézte, amitől Mark zavarba jött. Csak sejtése volt arról,
hogy milyen gondolatokat rejthet az a gyönyörű szempár. Nem akarta elhinni,
hogy ez a félisten srác az övé.
Lassan, kis piros folttal az
arcán állt meg a fiú előtt. Megnézte a márkás ruhákat, amiket a kedves szülei
finanszíroztak valahonnét külföldről. A két fiú fejében merőben más gondolatok
jártak. Mark azt gondolta, hogy nem érdekli mi lesz, most helyben olyan csókot
ad a fiúnak, amitől a karjaiba ájul. Ellenben Adrian egy félmosoly keretében
vetkőztette szemmel a másikat és azon járt az esze, hogy mit csinál majd vele a
délután és este, az ünneplés folyamán.
A szőke végül is ellökte magát a
fal mellől és vállára vette a kék Adidas-os táskát. Csendben indultak el a
hatalmas tömegben, most itt volt az iskola fele. A hangzavarban nyugodtabban
kezdtek beszélni, mint mikor az üres fiúmosdó rejtekén vannak.
- Boldog névnapot!
- Köszi. – szólt a másik
félrenézve. Egy betonlépcsőn sétáltak fel, amin Mark egy aprót botlott, de nem
esett orra és érdekes mód, senki nem nevette ki. – Tipikus én, még a saját
lábamban is orra esem… - szólt újra zavartan.
- És hol akarsz ünnepelni? –
szólt Adrian nem is törődve a másik kinyilatkozásával. – Kihez menjünk a Freedom
után?
- Tudod… - sandított a társára
Mark – Én nem igazán akarok a Freedom menni ma. Pénzem sincs igazán…
- Elfelejtetted, hogy bármikor
állok neked bármit? – mosolygott a szőke. Hogy
lehetsz ennyire észveszejtő?- kérdezte magát Mark, mikor a srácra nézett.
- És kedvem sincs a nyüzsgéshez.
Maradjunk annyiban, hogy matek után találkozunk és kimegyünk a rétre, aztán
pedig hozzánk. Péntek van, most a szüleim későig dolgoznak a kenyérgyárban.
Mind a ketten éjszakások.
- És a nővéred, meg a pereputty?
– nézett rá Adrian. Amit csinálni akart, azt nem nagyon szerette volna közönség
és leendőbeli rokonság előtt.
- Noémi nem lesz otthon! Csak
vasárnap jönnek, mert Lili megint megy Ahhoz. Nem is tudom, hogy miért nem
adnak egy külön nevet a biológiai apáknak, meg a szerető apának… Mindegy, a
lényeg, hogy a ház szabad. Lessa pedig otthon marad, megígérem!
- Tudod, hogy nem zavar csak
kicsit…
- Túlbuzgó?
- Ez a tökéletes szó. Hisz
ismered! - Mark mosolygott, ahogy eszébe jutott a két összeférhetetlen dolog, a
lány zord külseje és meleg szíve.
- De nincs jobb barát egy olyan
lánynál, aki inkább lenne meleg pasi, mintsem hetero csaj.
- Te már csak tudod! – röhögött
Adrian, mire a másik meglökte a vállát. Elérték az iskola kapuját, mikor
Adriannak eszébe jutott valami…- Basszus Mark! Otthon hagytam a belépőmet! Ne
már, az ofő azt mondta, most már intőt kapok érte, ha megint nem lesz. Ki van
ma a kapuban? Mond, hogy olyan tanár, aki szeret engem! – Mark nevetett, ahogy
társa pánikolt. Tudta ki van a kapuban, de azt is, hogy a társa nem fog örülni.
- Köpernikusz van ma. – Mark
gúnynevén nevezte a tanárt, akit mindenki jobban ismert ezen a néven, mint a
sajátján. Ami a gond, hogy a tanárok nagy számban jobban tudták ezt a nevét,
mint az eredetit.
- Na ne, a köpő-gép? Az gyűlöl
engem! Ments meg, anyámék kinyírnak, ha nincs ötös magatartásom! – szólt a
szőke szinte könyörögve.
- Veréb tanárnő a társa. Ő kedvel
téged, hisz te vagy a kis földrajzzseni!
- Hála az égnek, miért nemezzel
kezdted? Ezért olyat kapsz az este… - szólt Adrian halkan, mikor beléptek az
ajtón, de nem folytatta. Egyikük sem mutatta fel a belépőt, mindkettejüket
ismerték, nem is kérték el a lapocskát. Adrian még intett egyet a szerelmének,
majd elindult balra, míg a másik jobbra ment. Német óra, maga az átok.
Kint a folyosón Mark találkozott
egy csapat vihorászó lánnyal az osztályából. Feltűnően nézték őt, és próbált
nem zavarba jönni. Mikor beért a terembe, ahol a fél osztálynak kellene lennie,
megtalált ott három embert. Rasszista Ricsit, Egós Eduárdot és Lessát. Beült a
lány mellé, aki kissé dühösen fogadta.
- Tudod, mit utálok azokban a kis
libákban az ajtó előtt Öcsikém? – vonta fel a szemöldökét, miközben méregette a
barátját.
- Nem, áruld el Nővérem, mit
utálsz bennük… - fordult a lány felé Mark, mintha már nem hallotta volna
ezerszer a történetet és nem adott volna rá ezerszer ugyan olyan választ.
- Hogy azt hiszik, attól hogy
vihorásznak, miközben egy pasi elmegy előttük, az illető beléjük fog zúgni és
aztán annyit kefélnek majd, mint a nyulak és lesz száz meg egy gyerekük. Idegesítő
kis libák. – szólt a lány morogva, majd kivette a táskájából a kék kis könyvet,
a Ragyogás-t.
- Úgy beszélsz, mintha te bárkit
el tudnál csábítani! Neked sem volt ám eddig egy pasid sem, csak emlékeztetlek!
- Hidd el, ha nekem kellene egy
olyan kis buzgómócsing, mint az itteni fiúnak csúfolt egyedek, meg tudnám
szerezni. A baj csak annyi, hogy én nem egy engem irányítani akaró csivavát
akarok. Nekem olyan pasi kéne, amilyen te vagy. Okos, kedves, olyan kis szende
szűz típus! Olyat, aki valamennyire az ellentétem, de mégsem…
- Már megbocsáss, de… Szende
szűz? Pont én? – nézett lepetten barátnőjére. Ezt a jelzőt még sosem kapta meg,
most pedig nem tudta mire vélni.
- Persze nem abban az értelemben,
hanem külsőleg. Az ilyen ártatlan pofiért nincs olyan ember, aki ne veszne meg!
De nem baj, mivel több akadálya is van annak, hogy egy pár lehessünk…
- Például az, hogy buzi? – szólt
bele a baráti beszélgetésbe Ricsi.
- Jobb ha befogod, főleg hogy
mindenki tudja, miért jársz át Szabóhoz esténként! Főleg, hogy te mondtad, ezt
tehát sosem mosod le magadról! De legalább annyi eszed lenne, hogy nem buzit
mondasz, hanem meleget. És ezerszer kértelek, előttem hanyagold a
megnyilvánulásaidat.
- Mit is vártam egy leszbitől? –
röhögött Ricsi. Mark csak nézte barátnőjét aki teljesen nyugodtan nézett hátra
a fiúra. Ő nem bírná ilyen jól, hogyha nem védenék meg őt. Túl gyáva szólni,
főleg ha ilyen a téma… Nem ismerte be senkinek, de tart Ricsitől.
- Tegyük fel, hogy az vagyok,
aminek neveztél. Nem tudom ez kire nézve rossz, de még így is én vagyok a
férfiasabb. Inkább menj és edz egy kicsit, talán akkor nem csak Szabó lenne a
szeretőd, találnál egy lányt is magadnak! – ezzel Lessa visszafordult Mark felé
és rámosolygott. A fiú nagy kezére tette a sajátját. – Csak egy felfuvalkodott
pöcs, ne is törődj vele.
- El sem hiszem, hogy ő a
barátod!
- Egy szóval sem mondtam ilyet. Csak
egy újabb idióta, akivel szóba állok! Amúgy legalább megtudod, milyen
pletykákat terjeszt rólatok.
- Köszi… - szólt visszamosolyogva
a srác. Ekkor tíz ember rontott be a terembe, ennek a fele „feltűnésmentesen”,
tehát ordítva jelezte, hogy közeledik a Boszi, aki a némettanár. Egy újabb nap az őrültekházában…
***
Mark már látta a kifelé sétáló
tömeget, és legkevésbé figyelt a magyarázó matektanárra, aki Eduárdot próbálta
rávezetni a megoldásra. A házi már a táblán volt, mindenki feszült volt a
teremben. Volt, aki már öltözött, pakolászott, vagy csak unottan nézte Eduárd
küszködését.
- Istenem Edu, mindenki megmondja
fejből, hogy x=6-tal! – kiáltotta be a megoldást Lessa.
- Na de Alexandra, ilyet nem
csinálunk. Ez egy fekete pont! Eduárd, elmehetsz, mindenkinek kellemes
hétvégét!
- Az Alessandra, maga vén… -
morgolódott Lessa, de inkább elnyelte. – Az egy dolog, hogy én is kettes vagyok
matekból, de attól még ki tudom számolni, 60x=360 az x=6-tal… És még rá
mondják, hogy ha tanulna, okos lenne.
- Ne morogj Lessa, van ilyen! De
én most sietek, Acsy már vár! – szólt a fiú puszit adva a lánynak. Már futott
volna el, mikor eszébe jutott, hogy meg kell kérnie a lányt. – Figyelj, otthon
leszek az este, de Acsyval! Megkérhetlek, hogy ne gyere át, csak ma?
- Persze! Na fuss, mert a
hercegnőd a végén talál egy másik lovagot! – kuncogott a lány, Mark pedig már
indult is. A lépcsőn megpróbált nem elesni, kerülgette a pár kifelé, vagy
következő órára kóválygó diákot. Amint kilépett a hatalmas, régi ajtón, jobbra
nézett amerre az piros-fehér padok voltak.
Adrian az egyiket támasztotta, miközben vele
szemben egy mindkettejüknél magasabb fiú állt. Idén fog ballagni, Ő Adrian
bátyja, David. Nagyon különböztek Adriannal. Főképp abban, hogy ki kit vinne
haza egy körre a suliból… Hisz testvérek, ha az öcsi szexmániás, a bátyus miért
ne kapna belőle?
- Akkor szevasztok! Fere, vigyázz
az öcsikémre, és nem seggbekukit játszani az este! – röhögött a nagyobbik
Acsowsky és ezzel távozott. Adrian a kedvese mellé lépett.
- Ha ő azt tudná… - suttogva Mark
fülébe kuncogva.
- Inkább menjünk, jó? – szólt a
fiú. Nem tetszett neki, hogy Adrian így kezeli a dolgokat. Mark még fél a
„coming out”-tól, túl korainak érzi, de ezt titkolja, amíg Acsy nem hozza fel.
Pedig általában ő is félti a hírnevét, a menő focista nem lehet meleg, főleg
nem itt…
***
A két fiú mosolyogva sétált a
villanyvezetékek alatt egymásba karolva. Még nem mertek csókot váltani, még
látótávolságon belül voltak a házak. A poros úton Adrian tornacipőjére több por
ragadt, mint valaha, de most az egyszer nem bánta. Kettesben akart lenni
Markkal, hogy végre…
- Volt valami ma? Sajnos nemigen
tudtunk beszélni. – nézett a társára a zöldszemű. Adrian megvonta a vállát.
- Semmi különös. Amíg ti
úsztatok, Ricsi és a barátnőd elvoltak. Hallottam, ahogy rólunk beszéltek
valamit. Idegesítő, hogy azt hiszik, nem tudunk róla. Hogy mit eszik azon a
srácon, azt nem tudom.
- Ricsit nem érdekli, Lessa pedig
csak megszerzi a pletykákat, amiket a srác kitalál, hogy ne a hátunk mögött
történő sutyorgásból jöjjünk rá, hogy kibeszélnek minket. Mellesleg nem eszik
semmit rajta. Lessa akkor sem állna össze vele, ha ő lenne az utolsó ember a
földön. Sőt, előbb lenne butch, mintsem, hogy vele összeálljon. Meg amúgy is
tudnám, ha bele lenne zúgva valakibe!
- Honnan veszed, hogy elmondaná?
Hisz csaj, sosem fogjuk őket igazán ismerni! – szólt a szőke, majd megállt.
Előreengedte Markot, ő még nem ismerte annyira az utat a fákkal körülölelt
részen.
- Szerinted nem venném észre
rajta? Meg hát el is mondta volna, hisz megfogadtuk, mikor elmondtam neki!
- Te is elmondtad neki, hogy
belezúgtál a másik barátodba? – vigyorgott Adrian.
- Igen, ez természetes volt.
Olyan titkait őrizzük a másiknak, amit a sírba fogunk vinni.
- És ő tanácsolta, hogy smárolj
le a budiban, vagy a te okos ötleted volt?
- Az övé. Amúgy meg nem mindegy?
Hisz bevált, vagy tévednék? – kérdezett Mark félig hátra fordulva, majd balra
kanyarodott egy fához, amin ott volt a bunker. A zöldszemű mindig ide
bujdosott, ha valami szépet akart látni. A kitaposott út és a zöld növények
megnyugtatták.
Mark megfogta a fába fúrt deszkák
egyikét – amit ő és a testvérei lépcsőnek csúfoltak – és táskával a hátán
elkezdett mászni felfelé.
- Szép a kilátás. – szólt mászás
közben.
- Innen is! Olyan markolni való!
– szólt Adrian beharapva a száját.
Mark inkább nem szólt semmit,
csak felhúzta magát a kis résen, majd segített társának bemászni. A deszka
amiből a talaj készült vizes volt, előző nap esett és még nem száradt meg. Mark
ment előre és lehajolva mászott be az ajtón. Legnagyobb sajnálatára el kell
ismernie, hogy ez már nem az ő mérete.
Most hogy mind a ketten bent
voltak leültek a kissé poros padlóra, hátukat a falnak támasztották és
körbenéztek. Néhány ócska homokozós játék és egy-két tépett, foltos, filctollal
megfirkált rövid ujjú feküdt szanaszét. Mark A tetőt nézte és elgondolkodott,
hogy a nyáron talán felújítaná a házat.
Eközben Adrian őt figyelte.
Társának minden egyes porcikáját feltérképezte az arcán. A haját, ahogy néhány
tincs a szemébe lóg, de mintha nem is zavarná a másikat. A gyönyörűen csillogó
zöld szemeket, amikben látta előtörni a mosolygó gyermeket. Tetszésére volt még
a fiú nyaka, ahogy megfeszült miközben felfelé nézett. Alig várta már az estét,
hogy elérjenek Markékhoz és ott azt tehessen minden határ nélkül, amit akar. De
most csak a másik vállára tette a kezét.
Mark rá nézett,
gyengéden mosolygott, majd kifújta a levegőt. Egy csókért hajolt társhoz, pont
úgy, mintha bármikor megtehetné. Mikor ajkaik összeértek, lehunyta a szemét és
nem gondolt semmire. Egy valami kerítette hatalmába, a legjobb érzés, amit a
leginkább szeretett. Boldog volt a szerelemtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése