Sixth

Mindenki felkelt már fél kilenckor, de csak a reggeli miatt. A lányok visszavonultak a szobáikba és még kétszer átgondolták, hogy mit vegyenek fel majd a városba. Néhányan még ezt is kikészítették előre, hogy mibe öltöznek a kötelező program után.

A klikkesedés már a sorakozónál elkezdődött. Mikor Adrian odaállt az előző esti társasághoz, Lessa és Mark külön váltak a bandától. A lány bakancsát nézegette, vagy néha megbabrálta a telefonját.

- Voltak még ébren, mikor felmentél? – bökte oldalba Mark Lessát, aki ettől megugrott.

- Aha, kérdezgettek is. – szólt a lány, majd orrhangra váltott – „Hol voltál? Kihez mentél? Mit csináltatok?” Vajon mi lett volna?

- És erre te mit válaszoltál? – Lessa megint megnézte az időt a telefonján, úgy válaszolt a kérdésre.

- Azt, hogy orgia volt a 107-esben. Onnantól békén hagytak. – mosolygott aprót a lány. Mark jóízűen felnevetett.

Adrian is felkapta a fejét a nevetésre. Látta, hogy Mark és a lány külön vannak és Lessa bökdösi a szerelmét, az pedig jóízűen nevet. Nem tudta, miért nem nevet így a barna, mikor vele van. Persze, látszik, hogy boldog, de sose nézett rá ennyire boldogan sugárzó mosollyal, mint a lányra. Talán ezért nem tudta igazán megkedvelni Lessát.

Az osztályfőnök ordítozva hívta fel magra a figyelmet, hogy indulni kellene. Nem gyalogoltak soká, de a rövid úton a hangos tömeget sokan megbámulták. Bent sem csillapodott a hangerő. A legelején unalmasan hallgatták a Dzsámi történetét, a festett képek és szobrok korát és egyebeket. Az is szerencse volt, hogyha két diák végighallgatta az idegenvezetőt. A többiek mind sunyiban hallgattak zenét.

Mikor kiszabadultak bentről, újra kitört a nyüzsgő beszélgetés, vissza a szállásra, vagyis az ott lévő étterembe. Négyes kis asztalokhoz ültek, Mivel Adrian negyediknek ült le a Krisztián, Eduárd és Bércesi trióhoz, Mark kénytelen volt Lessát követni Ricsiékhez. Úgy gondolta, talán még az is jobb, mit a tanárokkal enni.

Mikor végeztek, ő egyből felment a szobájukba. Valahogy nem volt kedve semmihez. Este sokkal hangulatosabb lenne megnézni a várost, talán megint kilóg majd este egyedül. Emlékszik valamennyire, hogy a Google Maps azt mutatta, hogy van pár szép hely a környéken.

Az osztálytársai akkor készültek elmenni, mikor Adrian is felért. A srác váltott pár szót a másik két fiúval – moziba készültek, a szállót még gondolatban sem akarták látni a szabad órák alatt -, majd azok elhagyták a szobát. Mark lehunyt szemmel feküdt az ágyon, hallgatta, ahogy Adrian szitkozódva veszi le a cipőjét.

Hallotta, ahogy megint kulccsal zárul az ajtó. Érezte, ahogy rámászik az ágyra, és mellé dől. Mark kitárta a kezét, Adrian pedig fél karját átvetve a fiú oldalán és mellkasára feküdt. Még sosem figyelte igazán, most vette ténylegesen észre, hogy tetszik neki Mark illata.

Mark barna pólóját kezdte el csipkedni, mintákat rajzolni rá és azon gondolkodott, amit mark kint mondott tegnap este. Hogy itt Pécset nemigen tudnának olyan dolgokat csinálni. Ezután persze a fantáziája is beindult, bele borzongott a gondolatokba.

- Fázol? – kérdezte Mark, mikor érezte, hogy a hideg többedszerre fut végig kedvesén.

- Nem. Gondolkodom.

- Miről? – nézett rá Mark. Adrian nyöszörögve feltápászkodott és mintha alig bírná mozgatni a testét, lassan ült a barna ölébe, aki továbbra is fekve maradt, ámbár látszott, hogy rájött, min is gondolkodik Adrian.  

- Gondolj csak bele, milyen lenne, ha a srácok valamit itt hagytak volna. Mi éppen csinálnánk, nagyban mozognék – óvatosan mozgatni kezdte a csípőjét – és ők belesnének a kulcslyukon. Mit is látnának…

- Mit is? – nézett rá Mark féloldalt beharapott ajkakkal, perverzen mosolyogva. Adrian lassan kifújta a levegőt, mielőtt válaszolt.

- Látnák, ahogy eszeveszettül mozgok, az öledben, a körmeim belemélyesztem a combodba, az arcomra kiül, hogy mennyire élvezem a rajtad való lovaglást. – szólt és a másik combjába markolt, valahol középen – És hogy miket hallhatnának…

- Miket?

Abbahagyta a csípője mozgatását a szőke és óvatosan ráhajolt Mark felsőtestére. Adott egy-két csókot a nyakára, néhol megcsípte a fogaival gyöngéden, de élvezetesen. A saját fejében hangos vízhangot vert, hogy mit mondana, kiáltana, sikoltana.

- Oh, Mark, ez annyira… Kemény… - suttogta a lehető legjobban utánozva az extázissal átitatott hangnemet. – Olyan jó vagy Mark, bassz szét!

- Igen, ezt mondanád? És még? – kérdezte Mark. Akarta tudni, hogy milyen lenne, bár számolt azzal a gondolattal, hogy hideg zuhanyt kell majd vennie.

- Nem akarod hallani igazából? – kérdezte a szöszi és félre simította Mark pólójának alját, a füle alatt hagyott pár csókot, mielőtt elhajolt és felült. Hátrább tolta magát a másik combjaira. – Akarom… Akarlak…

Adrian elkezdte kicsatolni szerelme övét, Mark feljebb tolta magát és karját a szőke nyakára simította. A kék és zöld szempár találkozott, majd ajkaik csókban forrtak össze, egy igen vad csókban.

A kékszemű folytatta a dolgát. Ügyesen mozgatta a kezét, pár pillanat alatt a Mark alsójában bujdosó dudort simította. A barna megszakította a csókot és elkezdte a srác nyakát csókolni, majd mikor annak keze kisiklott a nadrágból, megragadva őt, fordított.

Adrian csak nagyokat pislogott Markon. Mikor alulra került, nem folytathatta, amit akart, most a másikon volt a sor a nadrág kigombolására. Mark végig a kék szemekbe nézett.

- Gondolom nálad sincs gumi. – szólt, miközben ujjaival a szöszi köldöke és boxere között játszott.

- Nincs. – szólt halkan – Akkor most?

- Vagy hidegzuhany, vagy… Mivel azt még úgysem csináltuk… - nézett rá perverzül mosolyogva Mark.

- Mit?

- Rejsz verseny. Aki előbb elmegy a másiktól, az veszít. – vigyorgott még jobban a barna. Beleremegett a gondolatba.

- Mit nyer a másik? – nézett rá Adrian, ezzel beleegyezve a játékba.

- A nyertes egy hétig azt kér amit akar. Bárhol, bármit. Megfelel?

- Ennél jobban semmi nem felelhetne meg!

Mark lehajolt, hogy csókot lopjon a másiktól. Lassút és gyöngédet? Vadat és szenvedélyeset? Mind a kettőt. Gyorsan kerültek le az alsók, Adrian pedig ülésbe küzdötte magát. Közel férkőztek egymáshoz, Mark fél kézzel Adrian szőke tincseit borzolta, a másikkal a fiú oldalát és combját simította. Ezzel indult a játék.

***

A harmadik nap lassan indult, mindenki hulla fáradtan kezdett pakolászni a bőröndjébe, utazótáskájába. A buszba pakoltak mindent, a megrakodott jármű vitte el őket a tévétoronyhoz, de a szállót csak ebéd után hagyták el.

Páran lent maradtak a kísérő tanárral a torony lábánál. Inkább a  békés beszélgetést vagy telefonozgatást választották. Akit nem rémített meg a magasság, az osztályfőnök kíséretében felmentek. Mindenkit a nyitott rész érdekelt.

Míg Adrian a srácokkal baromkodott és ellentmondott az osztályfőnök szavának - miszerint ki fog esni, ha kihajol -, addig Mark azt a részt kereste, ahol nem voltak olyan sokan. Ott elővett a farzsebéből egy alkoholos filcet, és gyorsan odafirkantott egy feliratot és egy jelet. A+M, alatta pedig a meleg férfiak szimbólumát, bár kicsit távolabb lett tőle, mint amit akart.

- Mit csinálsz? – kérdezte egy lány hang. Bea volt az, a legpletykásabb lány az osztályban.  

- Semmit! - fordult meg a fiú ijedten és eldugta a filcét. Bea arrébb tolta őt, aki meglepettségében még készségesen lépett is.

- A+M? Hé, a Serneynek kezdődik A-val a keresztneve a lányok közül! Te belezúgtál! – szólt a lány vigyorogva. Mark kellemetlenül, mégis megkönnyebbülve nézett rá.

- Én nem…

- Nyugi, nem tudja meg! – ezzel a lány elsietett, hogy továbbadhassa a híreket. Mark megkönnyebbült. Egyszerűbb lesz ezt Lessával tisztázni, mint mindenki mással, hogy ’A’ egy fiút takar. Sőt, hatalmas szerencséje volt, hogy a szimbólumot nem figyelte a lány. Amennyi esze van, talán nem is ismeri…

Később még egy meglepetés program, várta őket, Mohácson – senkit nem érdekelt, hogy az úton másfelé jöttek. A szülők persze tudták mire van a késői érkezés. Mikor megérkeztek a srácok mind morogtak. Nem akartak még több kultúrát magukhoz venni.

Senki nem akart leszállni a buszról. Mikor az osztályfőnök szaktanárival fenyegetőzött, páran azért nekivetkőztek és leszálltak a járműről. A többieket fél óra alatt sikerült csak leimádkozni a buszról.

Talán két órát töltöttek bent, így sikerült ötre végezniük. Mivel az utakon dugó volt, sok gyerek telefonált haza, hogy késni fognak. Egy órát késtek, hét óra helyett nyolckor értek csak Budára.

Ekkor az eget teljesen eltorlaszolták a hatalmas felhők, eső készülődött. Sokan aludtak a buszon, sok helyről a mobilok gyenge fénye adott jelzést, hogy az ott ülők még élnek.

Mark bambán nézett kifelé, hallgatta Adrian szuszogását. Mikor meglátta a Lánchidat, eszébe jutott, mikor a szőke a fülébe suttogott vasárnap reggel. Elképzelte magukat. Nem hátul, itt a helyükön. Arra gondolt, hogy akár most is felkelti, hogy édes csókot váltson vele. Mégis látta maga előtt saját magukat.

Édesen összebújtak, egymás szemét és arcát vizsgálgatták. Mielőtt felértek a hídra, Mark hajolt közelebb hogy megcsókolja szőke szerelmét. Látta sajt magukat kívülről, ahogy a másik arcélét simítja óvatosan. Lassúak voltak és halkak, a busz zúgása elnyomta a halk cuppogást. A végén külön váltak, mikor már az épületek között cikázott a járművük. Végül Adrian a lábát lelógatva a székről, Mark ölébe hajtotta a fejét és a szemét is behunyta.

Markot ábrándjaiból csak a busz hatalmas zökkenése hozta vissza. Egyből a szőke srácra nézett maga mellett, de csak annyit érzett, hogy mozgott a feje és megszorította a karját. Nyugodtan fújta ki a maradék levegőt, majd saját maga is hátradőlt egy fél órányi nyugodt szundítás reményében.

A pillanatot nem lehetett tovább késleltetni, hazaértek. Sok szülő autóval, a helyiek biciklivel jöttek. A bőröndöket kipakolták, Mark és Adrian kénytelen volt búcsút venni egymástól. Bár jobban esett volna egy ölelés a két fáradt srácnak, egy apró mosollyal kísért öklözésnél maradtak.

Adrian elballagott a fekete Seat márkájú kocsiig, aminek az oldalát a testvére, Dávid támasztotta. Rámosolygott testvérére, majd együtt beültek a kocsiba, az utazótáskát pedig a hátsó ülésre tették.

- Képzeld, anyáék hazajönnek a hétvégére. Azt mondták, el tudnak menni a meccsedre. – szólt a fiú, miközben beindította a kocsit. Adriannak csak később jutott el a tudatáig a mondat, túl fáradtnak érezte magát.

- Egy szökőévben egyszer legalább ráérnek…

A testvére mintha meg sem hallotta volna, csak vezetett tovább, hogy mihamarabb otthon lehessenek. 

Sziasztok! Megint itt vagyok, és a rész megint nem úgy jött ahogy akartam. De sajnos az a bizonyos 18-as rész szerintem sosem lesz meg. Egyszerűen nem tudom megírni, sajnálom! 

Ellenben ha most imára kulcsoljátok a kezeteket, hogy a hétvége folyamán is géphez üljek - és hajlandó legyek írni is - akkor talán hamarabb hozok részt. Csak annyi a bajom, hogy mindig PodKedd után jön meg az ihlet, a kedv ahoz, hogy megbűvöljem a klaviatúrát. A heti egyszeri hozzáfogás pedig kevés...