Third

Mielőtt még Adrian elindult a buszához – nem akarta Markot azzal terhelni, hogy elkísérje – megálltak az előszoba árnyékolt sarkában, ahova senki nem láthatott volna be és egy gyöngéd csókot váltottak.

Mikor a szőke elandalgott a második emeleti ablak alatt Mark melegítőt vett fel, majd egyenest a szomszédban lakó Lessához indult. A folyosó másik oldalára kellett csak mennie. Megnyomta a csengőt, pár pillanatra rá, viszonylag gyorsan nyílt ki az ajtó. Egy nő állt az ajtóban, pont olyan magas mint Mark, rövid, barna hajú.

- Szia Anyu-anyu! – szólt a fiú mosolyogva. A nő – mellesleg Serney Linda – lépett arrább, hogy beengedje a „fiát”. Az az egész akkor kezdődött, mikor Mark a nővérének kezdte hívni Lessát és így második anyjává fogadta Lindát.

- Mark, Alessa még alszik! Korán van!

- Nem baj, este írt, hogy ha felkeltem, jöjjek.

- Legyen, de nem vállalok felelősséget a hisztirohamért! – szólt, ezzel a konyhába távozott a kávéjáért.

Mark gondolkodás nélkül indult el a szobába, mintha csak a saját házukban lenne, és kopogás nélkül benyitott a szobába. Becsukta az ajtót maga mögött, a sötétítőt kihúzta és a lány morogva magára húzta a takarót.

- Takarodj Mark! Korán reggel van! – szólt morcosan. Mark csak mosolyogva fejet csóvált és leült az ágy szélére.

Körülnézett a szobában és meglátta a laptopot az ágy mellett. Az első amire gondolni tudott, hogy a lányt megihlette a tegnapi névnapi ajándéka. Felnyitotta a gépet és a képernyőzárral találkozott. Bepötyögte a jelszót, másodszorra sikerült belépnie. Egy öt oldalas Word dokumentum állt rajta. Fejét kicsit oldalra döntve kezdett olvasgatni.

(…)  A vad ujjak egyre gyorsabban szántották a barna tincseket, a két fiatal fiú teste egymásnak feszült, tépték egymás ajkait.(…) Mad nem akarta visszafogni magát, Rian hagyta, hogy a másik lilára szívja a nyakát, egyszerűen csak élvezetből. Élvezettel teli nyögések tündököltek a levegőben, ahogy Mad másik aprókat harapott a foltocskákra.(…) Mad forró marka és annak lassú mozgása újabb nyögésre bíztatta a szőkét, de ő még csak ajkaiba harapva halkan nyöszörgött. Mad megbabonázva figyelte a másik arcát. Az összeszorított szemeket, az ajkakat, az összes rezzenést, ami az élvezetet mutatta…

- Azt hagyd! – szólt Lessa mogorván, miközben óvatosan felült az ágyán, majd nyújtózkodott egyet.

- Oké – ezzel Mark letette a gépet a földre jobbnak látta tényleg nem tovább olvasni. – Miért írtál az este?

- Ja, csak randim lesz! – szólt a lány vállat vonva. Igyekezett nyugodt maradni, hogy jót nevethessen barátja arckifejezésén. Mikor Mark megfordult, kikerekedett szemekkel, hitetlenül nézett rá.

- Te hazudsz! Neked randid?

- Igen nekem! Én is alig hittem el, mikor Dávid elhívott! – mosolygott a lány. Belül pörgött, nem értette, maga sem, hogy nem kezdett még ugrálni örömében. Talán a fiús énje túlságosan is domináns volt.

- Milyen Dávid? Az a fiú akit mondtál, hogy jó fej? Akit még véletlenül sem mutattál volna be nekem?

- Igen, ő! – szólt Lessa még jobban mosolyogva. Úgy érezte, ki fog ugrani a bőréből, ezért inkább kikelt az ágyból és a szekrényéhez ment. – Szerinted mit vegyek fel?

- Hé, először is jöhet az SzMM! – pattant fel Mark is, majd visszalökte a szekrényajtót.

- Szeme kék, nagyon szép, kicsit olyan mintha zöld lenne néha, de igen, talán kék. A mosolya bájos, istenemre esküszöm, elalélok, ha rám mosolyog, mert olyan kis szerény gyerek, alig beszél, de ha azt a keveset is mosolyogva mondja, nekem már végem. Magasabb nálam, és nem érzem rosszul magam mellette. Érted te ezt? Én, akinek még két centitől is kissebségi érzése van, egy tíz centivel magasabb gyereket is megtűrök magam mellett – szólt Lessa, majd sóhajtott. Csak kevésszer érzett hasonlót, de annak sosem volt jó vége.

- És hová visz?

- Csak egy moziba, aztán meg beülünk valami gyorsétterembe kajálni.

- Akkor had túrjak neked valami göncöt! – ezzel mark kinyitotta a szekrényt és elővett pár felsőt. A jó időre nézve hosszú nadrágot és rövid ujjút választott. A felső piros volt, fehérrel voltak ráhímezve szelíd virágok. A nadrág fekete volt, elöl fel volt szabdalva. – Ez a fekete Conversezel istenien jól fog kinézni!

- Dehogy! – kapta ki a lány a kezéből a piros felsőt. Összehajtotta és félretette. – Ez anyáé, biztos összefogta az enyémekkel! Mutatok én neked olyan pirosat, amitől a füled is ketté áll! – mosolygott rá a lány és arrébb tolta őt a szekrénytől. Egy piros trikót vett ki, hátul keresztpántosat, annak az elején két koponya díszelgett fehéren. Bordó csillámló virágok és leveleik ölelték őket körbe és szürke pillangók körvonalai. – Ez kellően lányos és teljesen én vagyok!

- Nem túl punk? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Van ilyen. Miért öltözzek csinibabának, ha úgy ismer mint egy nagyszájú, macsó lányt?

- Ott a pont. De szeretném, hogy mesélj, milyen is a nagy Ő! – szólt majd az ablakhoz sétált. Bár Lessa nem volt szégyenlős előtte, mégis, Mark jobban szeretett elfordulni, már csak illemből.

- Nem is tudom mit mondjak. Csendes fiú, de tényleg. Általában kedves, de mikor már úgy oldódott a hangulat és jobban haverkodtunk, akkor kezdett kicsit szurkálódni. Épp ezért bírom, mert szeret viccelődni és nem bántóan. Amúgy kész vagyok! Megtennéd, hogy kiveszel a dugipénzből egy tízest?

- Mi az, te fizeted a napot, vagy mi? – vonta fel a szemöldökét Mark, ahogy elővett egy kis barna bőrtárcából egy tízezrest.

- Nem hagyom, hogy fizessen. Esetleg egy fagyit, vagy valami, de semmi mást!

- Adok egy jó tanácsot! Jót fog tenni ha hagyod, legalább egy valami nagyot kifizessen. Talán a te elveid szerint ez nem jó, de minden fiú szeret egy kicsit… Szóval nem gáz, ha ő fizet valamit.

- Oké.

- Mikor megy a busz? Vagy mikor mentek?

 - A 9:50-es busszal megyünk Pestre. Kikísérsz?

- Nem lesz féltékeny a drágád? – vonta fel a szemöldökét Mark.

- Nem. Ha meg igen, akkor egészségére váljék. Gyere, menjünk, úgyis nemsoká itt van a busz, a megálló pedig nincs épp túl közel.

- Így? – nézett végig magán Mark. Lyukas cipő, lógós melegítő és fekete lyukas felső.

- Falun ez jó, nem? – mosolygott Lessa kivirulva.

- Városban lakunk, Kisszívem!

- Nem baj, gyere! – ezzel megragadta Markot és kihúzta a nappaliba. – Szia anya! Majd zárj be!

- Oké szívem! – szólt a nő. – Vigyázz magadra!

A fiatalok kisiettek a házból, de Marknak csak az utcán jutott eszébe szólni. – Mi történt? Linda a széltől is félt, tud egyáltalán róla, hogy randizni mész?

- Dehogy is! – szólt a lány felháborodva, de azért mosolygott. – Azt hiszi, hogy Nórával megyek mozizni meg egy amolyan pasi-néző délutánra. Ha tudna Dávidról, megkeresné és megszorongatná a tökeit szegénynek.

- Miért? Ez nem az apák dolga?

- Ezt most gondold át még egyszer, beleszámolva, hogy anyu nevelt fel apa segítsége nélkül.

- Igazad van – szólt Mark bólogatva. – Más téma. Mit hozol az osztálykirándulásra?

- Jézusom, az most lesz? Szólj anyunak, hogy vegye elő a nagytáskát, jó? Amúgy nem tudom, majd összedobálok valamit. És a menetrend hogy is lesz? Vasárnap-Hétfő-Kedd, de mikor melyik program?

- Vasárnap megyünk Pestre az állatkertbe, egy hajózásra, moziba aztán pedig késő délután indulunk tovább Pécs felé.  Hétfőn túra a Dzsámiban és a délután szabad, arra megyünk, amerre akarunk, kedden busszal megyünk a TV toronyhoz, legyalogolunk és ott lesz a busz. Onnan indulunk haza.

-  Oké. Nézd ott a busz! – szólt a lány előre mutatva.

- Akkor fuss! Sok szerencsét! – Mark megölelte a lányt és már hagyta is, had fusson. Mikor a megállóban elérte a tömeget, tolakodott egy kicsit, majd visszanézett Markra és integetett. Mark visszaintett és elindult haza. Egy újabb számítógépezéssel teli napnak nézet elébe.

~~~

Sziasztok, itt Ayumu, most írok nektek először. Talán nem épp olyan részt hoztam, amilyet vártatok, de ez az eleje, az alapokat fel kell építeni valamiből! Mellesleg Dávid fontos szereplőként van megteremtve, de csak néhány részben fog szerepelni. Bár, ha akarjátok, majd berakom őt a szereplők közé, ha kicsit rendszeresebben bukkan majd fel.