Fiveteenth

Lessa fülében lüktetett a vér egész nap. Egész éjszaka gondolkodott, reggel két energiaitalt is ivott, hogy ébren tudjon maradni. Egész nap görcsölt a gyomra, minden órával ahogy közeledtek a háromnegyed kettőhöz, egyre jobban hányingere volt.

Egyik órán látta, ahogy Mark mosolyogva a telefonját nézi. Óvatosan megbökte a fiút és kérdőn nézett rá. Felé mutatta a telefont, a Messenger-ben volt egy üzenet, Adriantól. A dátum és az időpont, amit csak nyolcan ismertek, és egy mondat: Muszáj beszéljünk!

Lessa csak görcsösen bólintott és megszakadt a szíve Mark mosolyába. Ha nem talál ki valamit, nagy baj lesz… Alig van már csak két perc a kicsengőig.

Mikor az éles hang megszólalt, mindenki boldogan állt fel. Az ajtó kicsapódott, mindenki lassan elszállingózott, Mark pedig Lessával az oldalán. Lent a földszinten megálltak a kijárathoz vezető lépcső előtt.

- Lessa, figyelj, én most egyedül megyek, jó? Majd otthon találkozunk! – szólta lányhoz, aki kelletlenül bólintott. Ott maradt az előtérben, megvárta amíg a fiú kimegy, csak kicsit később ment utána. Leült az iskola parkos részében és figyelte, ahogy elhagyja az iskola területét a hármas kijárat felé.

Nem telt sok időbe, hogy egy nagyobb banda – hat főből állt, köztük Ricsivel – elhaladt előtte ugyan abban az irányban. Megvárta amíg kiértek, remegő kézzel vette elő a telefonját, két percet is alig bírt hogy ne menjen utánuk.

***

Mark a lejáró felénél állt meg. Két oldalról vette őt körbe kopott fehér fal, némelyiket borostyán nőtte be, némelyiket megfakult grafiti birtokolta. Idegesen dobolt a lábával, kezét nézegette, majd hirtelen a szájához kapta.

Már azon volt, hogy leharapja az egyik körmét, de nem. Lassan letette maga elé emelte. Egész szépen megnőtt, mióta nem rágja. Már nem olyan rücskös, mint mikor rágta, azóta levágott belőle egy kicsit, de zavarta, hogy ennyire hosszú…

Hangos röhögcsélést hallott fentről, majd mikor meglátta a fentről közeledő bagázst Ricsivel az élen. Visszanézett a földre, nem akart konfliktust, elég az, hogy a suliban cseszegetik. Megnézte a telefonját, 13:44.

- Miaz, késik a kuncsaft Fere? – állt meg előtte Ricsi. Mark felnézett, egyenest a másik szemébe.

- Igen, képzeld el! Jól is fizet, szóval ha megtennéd hogy továbbgurulsz, azt megköszönném! – szólt flegmán. Nem látta már okát annak, hogy ellenkezzen, inkább hagyta őket, had gondoljanak arra, amire akarnak.

Ricsi dühösen a falnak lökte a barnát, a haverjai pedig rögvest a két kezéért kaptak és a falnak szorították. Mark döbbenten nézett körbe, de erősen rángatta a karját. A lejárat végei között kapkodta a fejét, hol lehet Adrian?

- Tudod, mi mind azért vagyunk most itt, mert úgy gondoljuk, hogy nem vagy a suliba való. Egy buzinak sem kéne egy levegőt szívnia velünk! Most pedig kiverjük belőled a szart is. Hogy tetszik az ötlet?

- Nyugodtan! Leszarom mit csináltok, örökké ilyen maradok! –köpte a szavait a fiúk felé. Eredmény képpen kapott egy gyomrost az alacsony osztálytársától. Nagyot puffant az ütés, Mark pedig belenyögött.

- Ó, csak nem fáj? – kérdezte Ricsi gügyögve. Az izomagyú haverjai csak röhögtek.

- Fáj, de nem érdekel! Üss, én kérlek rá! De mégis, minek ide a sok haverod? Publikum, vagy csak gyáva vagy egyedül kiállni ellenem? – kérdezte féloldalasan vigyorogva. Tudta hogy egy újabb ütés lesz az ára, de képes volt belátni, hogy ezt a játékot nem befolyásolhatja. Már csak remélni tudott.

A következő ütést megint Ricsi vitte be, orrba vágta. Mark feje csattant a mögötte álló fehér falon. Az orrából két szempillantás után megindult a vér, egy két csepp a zöld felsőjén landolt. Érezte, ahogy két fiú kevésbé erősen fogja őt, de nem mozgott. Várta a következő ütést, be is talált a mellkasához. Sziszegve és csukott szemmel tűrte.

- Hagyjátok! – kiáltott egy lány hang. Lessa, ne!

Mark szemei kipattantak, látta, ahogy a lány már majdnem odaért hozzájuk, de nem állt meg. Mikor már egészen közel volt, a hozzá legközelebb álló srác térdhajlatába rúgott, az használhatatlanul dőlt előre, rövidet ordított, majd a földön a lábához kapott.

Nem habozott sokáig az egyik szabad kezű srác elkapta a lányt, hátrafogta a kezeit és erősen tartotta. Lessa kapálózott, de a srác két kézzel szorította a csuklóját.

- Engedjétek el! – kiáltott a másik kettőre, azok meg úgy néztek Ricsire, mintha tenniük kéne, amit a lány mond.

- Miért tennénk Serney? Ez jobb szórakozás! – szólt Ricsi, majd balról húzott be Marknak, aztán szájba vágta. Úgy bánt vele, mint egy régi bokszzsákkal.

- Ne! – kiáltotta a lány, majd olyan lendülettel lökte el magát, hogy az őt tartó izomagyú fiú nehezen fogta csak vissza. Be kellett látnia, Ricsi erős srácokat gyűjtött.

Markot nézte, ahogy köpött egyet. Csupa vér volt, ahogy az orra is. Elkapta a sírhatnék és azt se bánta volna ha kiszakad a karja, csak oda akart menni a másikhoz.

- Mit csináljunk vele? – kérdezte a fiú a ki Lessa kezeit fogta.

- Vidd le a parkolóba. Majd érted megyünk ha a másikkal végeztünk. És ne bántsd, neki nincs köze ehhez! – szólt diplomatikusan Ricsi és újra ütött.

- NE! Bazd meg Ricsi! – Lessa úgy ordított, ahogy csak tudott, reménykedett, hogy meghallják. Arcán végigfolyt egy könny, fekete csíkot hagyott maga után. Akik ismerték valamennyire a lányt a körben, mind tudták, hogy ilyet többé soha nem láthatnak, ő soha nem sír. – Engedd őt el, vagy üssetek engem is!

Ricsi nem is törődött a lánnyal, biccentett, hogy a srác vigye őt le, folytatni akarta a „mókát”. Lessa taktikát váltott, most segítségért ordibált. A köpcös fiú még a barátja után szólt – Fogd be a száját!

Lessa, amint befogták a száját, próbált harapni, de a srác ügyes volt, nem érte el a kezét rendesen. Mikor leértek, beálltak az egyik vastag törzsű fa mögé, hogy ne lássa őket senki. A srác idegesen morgott, mikor Lessa erősebben mocorgott, próbált kitörni.

A srácok röhögése lehallatszott, Lessa akkor megdermedt. A könnyei a srác kezén értek révbe. Segíteni akart Marknak, de sehogy sem tudott. A srácon vastag bakancs volt, hiába taposta, aligha érezte valamit.

- Elég idegesítő vagy, hallod? Ne mozogjá’ már, túl fárasztó vagy. Nem is tudom mit eszik rajtad a Dávid. Volt már annak nálad ezerszer jobb csaja is. – a fiú lekicsinylő hangsúlya érintette a legkevésbé rosszul Lessát.

Hosszú percek teltek el, majd csörömpölés hallatszott. Lessa megint megindult, de a srác visszafogta. Ezúttal a testéhez húzta. Az ujjait mozgatni kezdte a lány arcán, itt volt a lehetőség, hogy újra harapjon és meg is tette. A fiú elengedte, hangosat ordított, a vér kiserkent az ujjából.

Lessa úgy futott, ahogy csak bírt. Fentről már röhögve közeledtek felé a fiúk. Nem is törődtek Lessával, csak egy kicsit gyorsabbra vették a tempót. A sánta – amelyiket a lány megrúgta – ki akart nyúlni érte, de Ricsi visszalökte a kezét.

Látta Markot ott feküdni a hasán, mellette egy darabjaira tört zöld üveg. Nem állt meg, mikor mellé ért, csak térdre vetette magát. Nem látott a könnyeitől, mikor a hátára fordította a fiút. Fölé hajolt és érezte az apró levegőket. Mikor elhajolt, a fiú fejét oldalra fordította.

A lány remegő kézzel kapkodott a telefonja után, egyszer el is ejtette, mikor fel akarta oldani a képernyőzárat. Miközben beütötte a 104-et, nem tudott mást csinálni, csak zokogni. Tudta, hogy a mentőállomás nincs messze, mégis, nem hagyhatta itt a fiút.

- Mentőszolgálat! – szólt egy női hang.

- Jó napot, az eset 2170 Aszód, Hat-hatvani út három al-alatt álló gimnáziummal szemben lévő, va-vasúti lejáróban történt! A nevem Serney Alessandra, a telefonszámom 06201385667. A-az eset… A barátomat megverték! Az arca teljesen vé-véres, egy üveget törtek szét a fején! Eh-eszmélet-eszméletlen, de még lé-lélegzik! – szólt a kagylóba. Nem hadart, próbált érthetően beszélni.

- Az adatokat felvettük, a mentő nemsokára érkezik! – Lessa letette a telefont, majd új számot hívott. Az anyjáét. A nő nem vette fel a telefont, hangposta volt.

Egy rövid üzenetet hagyott, így szólt: Anyu! Hatvanba kell indulnod, most! Markot megverték, a hatvani kórházba fogják szállítani, ha valami változik, felhívlak! Kérlek, siess!

Azonnal egy újabb hívást indított. Vezetékes szám, Markék otthoni telefonja. A könnyei már az állán folytak, magában egy imát mormolt – Markkal ellentétben, ő nem hitt Istenben, de most valakit kérnie kellett, aki segíthet. Fél kézzel a barátja egyik kézfejét szorította, másikban pedig a kicsöngő telefont. A levegővételeit sikerült rendszereznie, mire felvették.

- Fere Anita, igen-tessék?

- Anita, Alessa vagyok! Markot megverték! Azonnal indulnotok kell Hatvanba Lilivel! Szólj Gábornak és Daninak, jöjjenek mind a ketten! A mentők már úton vannak. Hatvanba fognak vinni. Le kell tennem, figyelnem kell rá! – ezzel lecsapta ezt is.

***

A mentő nem sokkal az utolsó kimenő hívás után érkezett. Mikor beérkeztek és Markot elvitték, Lessa csak állt ott, ahová küldték. Elővette a telefonját és beírt egy újabb számot. A füléhez tette, majd a táskájában zsepit kezdett keresni.

- Adrian vagyok… - szólt a fiú semlegesen.

- Lessa vagyok. Ha fontos még neked egyáltalán Mark, akkor told ide a seggedet a Hatvaniba… - a lány hangja elcsuklott. Ordítani tudott volna, de nem akarta, hogy kirakják a szűrét. – Nem fogja megverni, ugye? Gyere ide, ha látni akarod, de engem úgy kerülj el, mint a pestist, mert ha meglátlak, esküszöm, megfolytalak… Felfogtad hová kell jönnöd?!

- Ige-Igen. Hatvan, kórház.

- Szevasz… - szólt a lány.

- Várj! – kiáltott a telefonba a fiú, hangjába egyre több aggodalom gyűlt. – Sajnálom.

- Ne nekem mond… Inkább ne is mondj semmit. Cseszhetjük a sajnálattal! – szólt, majd idegesen letette a telefont. Újra elárasztották a könnyek, de letörölte őket a zsepivel.

Még pötyögött párat, lenémította a telefont. Elindított egy videót, a képe tiszta volt, minden látszott rajta. Az első két ütés, az is, hogy Ricsi üti Markot. Ezt nem ússza meg…

Meglepetéééés! Nos, mivel nagyon hamar végeztem az új résszel, gondoltam egy vasárnapi meglepit csinálok nektek. 
Zsoo, sajnos - vagy nem sajnos -, kicsit másképp szőttem a szálakat, mint ahogy arra te számítottál. Bár arra ráhibáztál, hogy lesz szemkikaparósdi,  bár inkább értelmes veszekedésnek hívnám. Gábor - Mark apja - velősen részt fognak venni az eseményekben. Adrian pedig jól megkapja a magáét. Talán jóvá teszi, talán nem. Minden esetre, arra várnotok kell. 
Várjunk csak! Furcsa illatokat érzek! Mi is ez? *mély szippantás* Á, igen, botrány szag! De várj, van még itt valami! Mi is lehet ez...? Ó, már tudom, ez egy orbitális Coming Out! ( a botrány és a CO csak a Seventeenth részben lesz elérhető, bár a Sixteenth is érdekesnek bizonyul... * ördögi vigyor*)