Fourteenth

A következő napokban – keddtől csütörtökig – szélcsend volt. Persze a szurkálódások és a rossz érzések szintén megvoltak mindenkinek, de Mark most már sokkal jobban viselte a dolgokat. Néha egy-két láthatatlan, kacér pillantás Adrianra és máris minden megoldódott. Persze Lessa, mint realista, nem gondolta úgy, hogy ez a teljes béke előjele. Úgy gondolta, ez nem békés nyugalom, ez a vihar előtti csend.

Persze Ricsi és a szép beszólásai nem múltak el. Ma is. mint mindig, az osztály nyüzsgött, az iskola kevésbé. 

- Figyelj Ricsi, hagyj már békén! Miért nem elég neked, ha azt mondom, barátnőm van? – fordult szembe a szőke a köpcös barnával. Kezdett nagyon elege lenni abból, hogy az állandóan utána koslat és hülyeségeket kérdezget tőle.

- Mert mondani bármit lehet! Tudom, hogy csak kitaláltad! Ha nem találtad volna ki, akkor mesélnél róla! – szólt Ricsi Adrian vállát bökdösve. Adrian sóhajtott.

- Csak neki ártanék ezzel, de akkor mondok valamit róla… – Adrian belenyugvóan lazított a feszes tartásán és a másik szemébe nézett. Többen felfigyeltek az előző mondatára, többek közt Mark és Lessa. Érdeklődve fordultak hátra. – A beceneve Mad, mint őrült. Azért ez a neve, mert az Angyalos becenevek már foglaltak, de szerintem nem is illenek hozzá. Szeret nevetni, igazán életvidám, bár sok bántás érte őt. Kedvenc színe a fekete, barna haja van és magas. Kicsit magasabb is, mint én, de nem zavar. Nem beszél sokat, de szeret hallgatni engem. A legjobbakat rajtad szokott röhögni, hogy az energiavámpírságon kívül nincs más elfoglaltságod. Szerinted hazudok? Ki tud ilyen gyorsan hazugságot rögtönözni? Mad a legédesebb a világon és mindenkinek többet jelent nekem. Főleg, hogy egyszer majdnem elvesztettem sok hülyeség miatt... - szólt lehajtva a fejét.

Páran csak idegesen figyelték a fejleményeket, de a két barát csak megdöbbenten nézték a szőkét. Mind a ketten tudták, hogy Mad, Mark karaktere Lessa történeteiben, de most is teljesen megfelelt a valóságnak – kivéve a feketét. Mark úgy érezte, az angyalos dologgal az Angyaltoll becenévre gondolt.

- Tudod ezzel mi a gond? Hogy teljesen úgy hangzott, mintha Lessát írtad volna le. – szólt Ricsi újra.

- Az a baj, hogy neki barátja van. De igazad van, külsőre hasonlítanak, de a lelkük különböző. Lessa csöppet fiús lány, bár nem tagadom, megvan a maga bája, mégis, az nem rám hat. Tudod, ha arra játszol, hogy valami hibát találj rajtam, vagy az életemben… Arra aztán nem éri meg várni. Mindazok ellenére, ami velem történt, ő mellettem áll, teljes vállszélességgel.  Rajtam nem fogysz kifogni Ricsi, mert ráálltál egy vágányra és arról nem siklasz le soha! Keress mást, akit lehet zaklatni! – szólt Adrian, majd angolosan távozott. A merev csend után éles váltás volt az egyből kitörő ricsaj. A két fiú nevét ismétlődően lehetett hallani.

- Hát Ricsi, ezt megszívtuk… - szólt Szabó a köpcös barátja felé emelkedve. Ricsi dühösen nézett fel rá.

- Kussolsz! – szólt dühösen és meglökte a másikat. – Még van egy kis elintéznivalóm…

***

Lessa egész nap mást sem csinált, mint Ricsi után koslatott. Tudta, hogy gáz van. Mázlija volt, hogy pont Dávid termében talált meg valakit. Lessa nem akarta kihasználni Dávid jóhiszeműségét, de ez a pillanat tökéletes példája lehetne a „szükség törvényt bont” szólásnak.

A lány és a fiú csókolóztak, Lessa úgy gondolta, Ricsi azt hiszi, hogy nem figyel rá – és teljesen jól gondolta. A lány figyelmesen hallgatta a zömök fiú beszélgetését, sok lényeges dolgot megtudott belőle. Például azt, hogy találkozni akar pár sráccal és Adriannal a technikum részen lévő öltözőben.

Mikor minden fontos információt végighallgatott és már csak üres fecsegés volt a másik két fiú között, úgy gondolta, elválhat szerelmétől. Búcsúzóul adott egy puszit a srác homlokára és otthagyta. Enyhe bűntudata volt amiatt, hogy csak ezért látogatta meg a másikat, de nem akart balhét. Jobb félni, mint megijedni.

Ricsi találkozót szervezett, hívott pár felsőbb évest, egyet-kettőt a helyi focicsapatból. A nagyszünetben találkoztak a technikumi öltözőben, pont kapóra jött, hogy senkinek nincs akkor már testnevelése és így használaton kívül maradt. Nem volt már sok hátra addig. Két tanóra volt, Lessa pedig cselekedett. Hallania kellett a beszélgetést, de ha meglátják a környéken vagy eltoloncolják, vagy nem lesz semmi a beszélgetésből. Diktafon! – gondolta magában.

A szünet előtti utolsó öt percben kikéredzkedett vécére – mondván nincs túl jól -, persze nem oda ment. Elszaladt az öltözőig, bent elhúzta a radiátor melletti padot, bekapcsolta a telefonján a diktafont, majd a radiátorrácsok közé tette. Visszatette a padot és bement a női mosdóba. Megmosta az arcát, majd a nadrágjába törölte a kezét, ahogy szokta. Próbált nem gyanús lenni, mikor visszatért. Leült és akárcsak a többiek, pakolászni kezdett. Görcs volt a gyomrában, mi van, ha a telefon leesett és észreveszik? Ricsi biztosan felismeri.

Mikor kicsengettek, Markkal az oldalán ment fel a rajzterembe. Rettegve ülte végig az egész szünetet, szinte meg sem szólalt. Sosem volt még ilyenben része, az izgalomtól és aggodalomtól szinte már a haját tépte. Az óra szinte repült, és mikor megszólalt a kicsengő, a lányt, mint akit ágyúból lőttek ki, úgy rohant végig a folyosókon. Mikor az öltözőben előkotorta a telefont és leállította a rögzítést. A fejére tette a fejhallgatót és azzal sétált vissza. Még várt rá egy filmnézős óra, médián amúgy is ha beszél is a tanár, nem kell figyelni rá, már kitapasztalták.

Kapucniját a fejébe húzta és beült Mark mellé. Mikor elindította a rögzített fájlt, akkor indult el a film is. Előkapott egy papírt, tollat és várt, hogy halljon valamit. Mikor dobogást hallott, maximumra vette a hangerőt.

- Mindenki itt van? – kérdezte valaki pár pillanattal később. Egyhangú, aha volt a válasz.

- Mit akartál Hell? – megint egy másik. Mindig a vezetéknevén szólítják Ricsit.

- Nos, mint tudjátok, én nem állok Adrian pártján, róla is azt gondolom, hogy buzi, de most nem rólad van szó! A csókos-szájú haverodról, Feréről.

- Mit akartok tőle? – csattant egyből Adrian. A hangja erősebb volt mint a többieké és tisztább is, biztos közel állt a radiátorhoz. Közömbös volt, de volt benne némi félelem. Lessa egy pillanatra a szőkére pillantott, majd vissza a lapra.

- Mint legfőbb buzigyűlülő, azt mondom, meg kéne tanítani a kis díszmajomnak, hogy ne vigyorogjon annyit. Túl jó a kedve mostanában, úgy látszik, már nem hatnak rá a szavak. Mit gondoltok?

- Soha! Nem verek meg senkit! – csattant fel Adrian. A többiek Ricsinek helyeseltek.

- Nyugi, neked nem ez a célod. Te csak mint futár vagy itt. Két legyet is üthetek most. Ha elmondod majd neki, hogy mit akarunk csinálni vele és mikor, ő pedig nem jön el, bennem és szerintem a többiekben is erősíted majd a hitet, hogy hazudtál magadról és tényleg volt valami köztetek. Ha nem szólsz neki, akkor elnyered a bizalmunkat. Te, itt csak erre szolgálsz.

- Mocskos dög vagy Ricsi! – kiáltott rá Adrian, Lessa felszisszent, kicsit hangos volt.  

- Köszönöm. Most pedig a helyszín és az időpont. Úgy gondoltam, hogy a vasúti eljáró jó lesz, eldugott hely, csak pár csaj járkál arra. Holnap délután kettő előtt öt perccel mindenki legyen ott. – halk morajlás, helyeslő szavak. – Téged, szöszi, nem akarlak ott látni. Ha ellencsapatot küldesz, rólad is gondoskodunk! Ennyi, elmehettek.

Megint morajlás, majd lábdobogás. Lessa leállította a felvételt, majd visszatekerte egy kicsit. Leírta, hogy a vasúti eljáróban, 13:55-kor. A gyomra beleremegett az egészbe. Nem tudta mi tévő legyen. De mindenképpen számon akarta kérni az egészről Adriant is.

Levette a fejéről a fejhallgatót és felpillantott a terem sarkában a falra szerelt régi tévére. Valami régi, háborús filmet néztek, fekete fehér volt és csíkos. Hátradőlt, maga elé meredt és gondolkodott. Meg akarta akadályozni ezt az egészet, de ha Ricsinek megy neki, akkor mindenkinek gondja lesz. Ha elmondja Marknak és ezt hiszik Adrian volt, akkor megintcsak mind a két fiú rosszul jön ki belőle.

Később, még mindig a gondolatai között ült, mikor már csak annyit érzett, hogy Mark a vállát rázogatja. A fiúra nézett, aki kettőt mutatott. Mindenki más készülődött, így Lessa is nekikezdett. Ölébe vette a táskáját, majd Markhoz hajolt és a fülébe suttogott.

- Várj meg a suli előtt. Beszédem van a szőkével. – szólt, majd hátra fordult, hogy a terem sarkában ülő srácra lásson. Mikor megszólalt a csengő, ő pattant először, de nyugodt léptekkel indult el hátra. Ledobta a táskát a földre és Adrianra nézett. A fiú furcsállva az egészet, a szemébe nézett, majd felállt.

- Engedj ki, elmegy a buszom! – szólt idegesen és nézte a sorra kilépő diákokat és a tanárt aki közöttük ment.

- Leteszed a valagad és csendben maradsz, amíg el nem mondom, amit akarok! – szólt Lessa és a vállánál fogva visszanyomta Adriant a székébe. A lány tisztában volt az erejével, de tudta, hogy az csak önvédelemre lenne elég.

- Mégis mit akarsz? – nézett fel a szőke, majd görcsösen helyezkedni kezdett.

- Beszélni a holnap délutánról. – szólt a lány, majd hátra nézett. Mindenki elment. Mikor visszafordult, Adrian döbbent arcát látta maga előtt. – Először is, spóroljunk meg egy kis időt azzal, hogy teteted a hülyét. Elégedj meg annyival, hogy nem vagyok olyan primitív, mint ahogy te azt gondolod. Tagadni se akard, mert megvan hangfelvételen. Csak tudni akarom, hogy döntöttél.

- Lessa én… - szólt, majd lehajtotta a fejét és erőteljesen megrázta. Adrian belülről véresre harapdált ajkait egy gondterhelt sóhaj hagyta el. – Megint nem tudom. Hétfő óta ezer dolog változott, de csomó maradt ugyan olyan!

- Kérlek, ne magadat sajnáltasd, vagy legalább ne velem! – szólt lenézően a lány, majd feltolta az orrán a szemüveget. – Hányan voltatok ott?

- Velem együtt heten.

- Jó. Akkor most gondolj arra – kivételesen magad helyett –, hogy mi lesz, ha hatan nekiesnek Marknak. Mi lesz vele? Én ott leszek, és tőlem akár engem is megverhetnek, de te hol leszel? Ülsz a buszodon hazafelé és gondolkodsz? Vagy segítesz nekem és neki? Mert itt volna már az ideje, hogy ne azon járjon a fejed, hogy mit veszítesz ha vele leszel! Az, hogy nem vagy vele, nem változtat azon a tényen, hogy meleg vagy! Gondolkodj el azon, mit veszíthetsz, ha megverik! Szerinted akkor is melletted fog állni, ha Hell a szart is kiveri belőle?

- Nem fogja… - szólt halkan, felsandítva.

- Dehogy nem! Többet beszéltem vele, mint te! Hidd el, hogy hiába leszek én ott. Talán behúzok egyet kettőt némelyiknek, de ettől függetlenül vagy lefognak, vagy kettőnket ütnek. De tudod mit? Inkább beállok a helyére, inkább üssenek engem, mert ő ennél sokkal jobbat érdemel!

- Tudom… - szólt halkan. Lessa dühében megragadta a felzselézett, száraz haját, és hátrarántotta fejét. Közelebb hajolt hozzá. Adrian fájdalmas mimikájától kellemes boldogság járta be a lány testét.

- Azt akarom, hogy a szemembe mond, hogy nem leszel ott! Növessz tököt és mond a szemembe te kis nyomorult! – a lány mániákus tekintete a kék szemeken keresztül Adrian lelkébe hatolt.

- Én… - Adrian megint lehunyta a szemét és sóhajtott. - Nem leszek ott!

Lessa lassan elengedte őt, majd a táskájáért kapott. Mikor a vállára vette, hosszú léptekkel indult el a kijárat felé. Megfogta a fehér ajtókeretet és úgy fordult vissza a fiú felé. Adrian őt nézte.

- Mindig tudtam, hogy egy féreg vagy… - szólt a lány, majd elővette a telefonját és megnézte az időt. – Upsz, lekésted a buszod!

Kilépett a terem ajtaján és vízhangoztak a léptei ahogy lerobogott a lépcsőn. Adrian felállt a székéről, vállára vette a táskát. Dühösen mordult, majd megfogta az egyik padot és felborította. Nem érdekelte sem tanár, sem diák. Kirohant a teremből és majdnem fel is lökött valakit. Magában dühöngött, de mikor meglátta az utcán lefelé sétáló szerelmét és annak tudatlan, ártatlan mosolyát, összetört a szíve – mostmár végleg.

Sziasztok, itt újra Ayumu. Most sok okból nem tudtam írni, de nem panaszkodom. Zsoo, köszi a kommentet, most mindennél többet segítettél, hidd el. Remélem nem volt akkora csalódás ez a rész, mert nem úgy lett minden mint a mesében, de mivel én a véres, visszamaradott valóságot akarom megmutatni... 
A lényeg. Zsoo, most adtál egy kis lélekerőt ahhoz, hogy folytassam - nem mintha nem tenném, mert ha vér folyik, én akkor is végig írom a történetet. Köszönöm, és örülök hogy tetszik. Remélem vagytok így még egy páran.