Ninth

Mark teljesen elzárkózott a világtól a hétvégén. Első délután küldött pár SMS-t, hívni is próbálta Adriant, de mikor a srác kinyomta, elvesztette minden reményét. Bekapcsolt valami zenét és fejhallgatóval hallgatta. Tudta, hogy az segít, hogy ne akarjon gondolkodni.

Eközben Lessa a Facebook-ot böngészte. Az üzenő falon semmi sem látszott, mindenhol a megszokott idiótaságot látta, amíg fel nem villant az egyik chatablak. Bartók Ricsi. A legjobbkor – gondolta magában.

Ezt írta kezdésnek a srác:

Ricsi Bartók 21:34

Mindig is tudtam, hogy a kis Fere haverod ferde!

Alessandra Serney 21:35

Mi bajod van?

Ricsi Bartók 21:37

A haverod lesmárolta Adriant, az a kis pina meg elbőgte a bánatát az egyik focistának, aki a bátyja osztálytársa. Szerinted hány ezren tudhatják már? Meg amúgy mekkora hülye volt már Adrian, hogy elfutott. Helyébe’ odahívtam volna a másik arcot, aztán megagyaltam volna…

Alessandra Serney 21:39

Gratulálok, hülyeséged és rasszizmusod túlszárnyalhatatlan. Még mázlid, hogy olyan ocsmány vagy, hogy végső esetben sem kellenél senkinek, még a legigénytelenebb transzinak sem!

Ezzel kijelentkezett. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy továbbra is ilyen üzeneteket kapjon, mi tovább, Ricsiről soha többé nem akart hallani. De már ekkor tudta, hogy valami szörnyű nap lesz a hétfő. Valami borzalomnak a kezdete.

Hétfőn reggel, szokástól eltérően, együtt mentek fel a buszmegállóból. Mikor a parkolóban jártak, akkor érkezett meg a fekete Seat. Adrian és a testvére szálltak ki belőle, meg még egy srác. Mark ráismert, a focista, aki felkavart mindent. Végig Adriant nézte, mire a szöszi is megtalálta, már majdnem a sarkon voltak. Küldött egy barátságos, bár félénk mosolyt neki, de válaszul csak fintorgást kapott. Úgy érezte, két oldalról szúrja valami a szívét…

Bent, az első négy órát külön töltötték a hétből. Persze a nagy arcok mindig átjártak menőzni, és mindig a saját termükbe. Most oda, ahol Markék voltak. A srác leült közép középen, és a padra hajtotta a fejét. Fél keze a combján volt, a másik fele pedig a feje alatt.

Lessa a teremben lévőket nézte, pedig feszülten várta a dolgozatát is. Ha hármat kap, megtarthatja a kettest, ha nem, akkor lecsúszik egyesre. Persze eközben Ricsi is befutott. Mikor meglátta Markot, hülye vigyor terült arcára.

- Hé Fere! Milyen érzés, mikor a seggedbe’ matat valami? Bírod mi? Te kis köcsög!  - szólt a srác röhögve. A többiek is heherésztek, akik tudtak a dologról, a lányok csak szörnyülködtek, de Lessa felállt.

- Bekussolsz Bartók, különben felnyomom a seggedbe a tolltartódat és azt garantáltan nem fogod élvezni! – szólt a lány dühösen, mire csend terült el a termen. Egy-két lány sutyorgása indította be újra az életet. Mikor visszaült, biztatóan mosolygott Markra, hátha elér vele valamit .

- Köszönöm! – mondta halkan, majd átölelte a lányt. – Ha te nem lennél mellettem meghalnék!

- Senki nem bánthat, fogd fel! Csak akkor bánthat bárki is, hogyha megengeded! Ne engedd, ne lássák hogy fáj, ha a legnagyobb kést is forgatják meg a szívében. Az édes kis mosolyod a legnagyobb fegyvered! – suttogta a fülébe a lány, ezzel elengedte Markot. Mikor a srácra nézett, látta a könnyeket a szemében. A tolltartójából elővett egy tízes zsepit, majd a srác kezébe nyomta.

Mark kedvesen visszamosolygott rá, majd kifújta az orrát. Eközben a tanárnő belépett a terembe, szoknyáját a földön húzta, sipítva szólalt meg.

- Jó hírem van gyerekek, nem lett hármasnál rosszabb érdemjegy! – mondta a nő, az osztály pedig hangosan ünnepelte a hírt. – Üljetek le, az óra végén kiosztom! Most pedig a házi feladatokat…

***

Mark kapott hideget-meleget mindenkitől, de csak az öntött belé némi erőt, hogy Lessa ott van neki. Ha nem volt ereje szólni, Lessa nála ezerszer durvábban adta vissza. Persze a diákok okosak voltak, a tanárok előtt nem szapulták egymást. Ők voltak a kisangyalok. De mikor a tanár eltűnt, elkezdhették.

Mark rá sem bírt nézni Adrianra, csak nagyon ritkán pillantott felé mégis, a srác, ha ezt észrevette, fintorgott. Nem tudta ezt mire vélni tőle, de elfogadta. Az utolsó óra végén pont előtte mentek el Lessával. A srác csak méregette a barnát, mígnem megszólalt.

- Retkes buzi! – köpte a szavait. Mark és Lessa hátra néztek. Egyikük sem látott semmi megbánást rajta, semmi fájdalmat, hogy ezt mondta. Úgy látta, komolyan gondolta. Lessa lassan megfordult, dühös tekintettel indult el a fiú felé.

Mark viszont utána kapott a kezének, sikeresen elkapta. Mikor a lány rá nézett, megenyhülni látszott, de a szemében cikázó dühös villámok nem csillapodtak. A barna megcsóválta a fejét, miszerint nem érdemes. Pedig csak nem akarta, hogy a szőkének baja essen, mert Lessa biztosan kikészítette volna.

Kifelé menet, a lépcsőn lefelé, Mark megint megállt. Lessa rá nézett, a fiú sóhajtott, majd kinyögte, hogy mit akart.

- Nem szeretném, hogy együtt menjünk haza. Ma egyedül mennék…

- Én épp arra készültem, hogy lemondom a délutánt Dávidéknál!

- Nem kell! Menj csak vele. Úgy is, most gondolkodnom kell egy kicsit! – mondta keserédes hangon a fiú.

- Rendben. De ne hallgass a hangra, ha bármi hülyeséget mondana neked! – mosolygott rá a lány, és Mark viszonozta a gesztust. – Akkor én szaladok, hagylak gondolkodni!

Lessa inkább ellibegett, mintsem elszaladt. Úgy érezte, a lány, most tényleg az, aki valójában. A kedves és megértő, a szerelmes. De talán mindenkinek jobb, hogy a lány nem adja önmagát.

Mark lassan sétált, látta, ahogy Lessa megáll az egyik padon ülő srác felett. Barna haj, kék szem, magas, kicsit izmos termet. Nem volt rossz képű sem, de nem az a tipikus tinik álma. Kedvesen mosolygott Lessára, és miután a vállára emelte a táskát megölelte a lányt, homlokára adott puszit. Talán mégsem az az igazi nagymenő, mint amilyennek látszik…

Az úton hazafelé nem azon gondolkodott, hogy miért bánik vele így Adrian. Inkább nem is próbálta megérteni a srácot. Helyette a szép emlékekbe temetkezett, a legkedvesebb emlékébe. Az első igazi csókot látta maga előtt, újra és újra.

Ez az volt, amit kettesben tehettek meg, Markék házában, a fiú szobájában. Nem féltek, hogy meglátja őket valaki. A szobában a függöny be volt húzva, csak egy-két napsugár tört be a szobába és adott némi fényt.

Adrian akkor még félt. Sosem mondta Marknak, de a fiú saját maga múltjából tudta, hogy milyen furcsa is ez az egész. Rémisztő, mégis bizsergetően kellemes. Adrian félelme a lelepleződéstől hiába való volt, de mégis, jobb félni, mint megijedni.

Először egymás szemébe néztek. Adrian szeme vadul csillogott és ezer érzelem kavargott a két kék tengerben. Mark óvatosan közeledett, a fiú gyengén lehunyta a szemét. Mikor a barna már olyan közel volt hozzá, hogy érezze az ajkai közül kifutó meleg levegőt, megállt egy pillanatra. Közelről szemlélte a csodálatosan puha bőrt, amit meg is érintett. Az éteri szépségű fiú, hosszú, halovány pillái mögül megint előtűntek a kék íriszek. Közelről megszemlélték Mark arcát, kedvesen bíztató mosolyát, majd újra eltűntek. Ekkor a zöldszemű óvatosan csókot nyomott a nedves, rózsaszín ajkakra.

Az első elszakadásnál Adrian egyből Mark ajkai után kapott. Nem volt vad, csak nem akart elszakadni. Másodszor kezdődött újra a csók, sokkal intenzívebben folytatták, Adrian végre felszabadult volt.

Ez volt Mark kedvenc emléke a szőkéről. A régi, szerény és félénk srácból sok minden eltűnt, amit szeretett. A szerény srác, akit mindenre ösztönözni kellett a kapcsolatban, annyira kis esetlen volt. Most pedig, mint egy vérbeli meleggyűlölő, úgy néz Markra.

Felrémlett benne az undorodva kiejtett „retkes buzi” jelző. Nem tudta hova tenni, nem tudta, hogy érezzen ezután. Persze fájt neki, jobban szíven ütötte, mint eddig bármi.

Azt sem tudta, mit gondoljon Geriről. A srác azt mondta még valamikor régen, hogy hívja, ha bármi gond van. De most nem fog visszafutni a karjaiba, akkor már saját magától is undorodna.

Talán az volna a legjobb, ha nem volnék.

Sziasztok! Nos, talán kicsit túlságosan a gondolatokba mélyedtem most, de ez nekem kellet, meg úgy a történetnek is egy kicsit. Sajnálom, hogy némiképp rövidebb lett, mint a többi, de a tábor alatt írt jegyzeteim - több mint 5db A4-es oldal - vagy elázott, vagy a fiúk megtépték. Szóval ennek hatására, most kevesebbet hoztam. Igyekszem a Tenth részt kicsit hosszabbra - és fájdalmasabbra - írni!

Annyit előzetesben, hogy kezdenek igazán kibontakozni a karakterek, kiderül, ki kicsoda igazából. 

És most elnézést kérek a trágár szavakért, de remélem ez nem vesz vissza a történet iránt érzett szeretetekből. Próbáltam realisztikussá tenni, hisz mennyivel életszagúbb, hogy valaki buzizik, minthogy azt mondja, Homoszexuélis?