Second

Főhőseink egymást lökdösve, nevetve értek fel a harmadikra a lépcsőházban. Mikor Mark megpróbálta kinyitni az ajtót, Adrian átkarolta a derekát és megcsókolta a nyakát. Lassan próbálta lejjebb csúsztatni a kezeit, de megszakította, hogy kinyílt az ajtó.

Mark ment be először, de ottmaradt bezárni. Míg Adrian letette a táskáját, figyelte a szerelmét, ahogy az lassan mozog.

- Menj be a szobádba kérlek! Két perc és megyek én is. – szólt aprót mosolyogva a szőke. Mark furcsán nézett rá, de megtette. Bement a szobába és ledobta a táskáját. Mielőtt leülhetett volna a régi karosszékbe, telefonja rezegni kezdett. SMS-t kapott Lessától.

„Hallom megjöttetek. Azért gumit használjatok! Gyere át holnap és beszélünk, ha A. elment! ;D” – ennyit tartalmazott az üzenet. Mark ezen mosolygott, majd elgondolkodott… Telefonját letette az íróasztalra és kiszúrt egy pontot. Csak akkor nézett az ajtóra, mikor felfogta, hogy Adrian belépett a szobába.

- Mire készülsz? – kérdezte barna tincseit kilökve a szeméből.

- Semmi különösre! – vonta meg a vállát Adrian végig Mark szemébe nézve. Sötét pulóverének cipzárját lassan húzta le végig a társával szemezve. Miközben saját ujjai alig érintették a bőrét, amikor lesegítette a pulóverét, elindult előre, lassú, apó léptekkel.  Kék szemei örömmel nézték, ahogy Mark szégyenlősen pirulgat, és feljebb tolja magét a székben.

Eszményi volt a látvány, amit a szőke fiú nyújtott. A kissé gyűrött, fehér, V-nyakú felsője tökéletesen kiemelte a vékony nyakát és a kulcscsontját, amiért minden lány megbolondult – és amit egyedül Mark kapatott meg. Kék szeme játékos és vággyal teli, rózsaszín ajkai amint hófehér fogaival megharapja őket egy fél-mosoly keretében... Együtt vadítóak.

Adrian először beleakasztotta a mutatóujját a felsője nyakába, így kezdte el lassan felhúzni azt. A V-vonala, a halovány kis kockácskák kínzóan lassan bukkantak elő, de Mark nem tett semmit, csak ült megbabonázva, kiélvezte a műsor minden egyes pillanatát. Az anyag suhogva ért földet, ez szinte vízhangot vert a néma szobában.

Mark a hűvös szobában úgy érezte leveri a víz, és nem győzött pirosodni az arca, ahogy az élvezetesebbnél élvezetesebb gondolatok elárasztották az elméjét. Ajka és még egy másik pontja forrongva várta, hogy Adrian közelebb lépjen és végre csillapodjon az érzés, miszerint ez az adoniszi fiú egy délibáb.

A szép derekat körülölelő öv most arra lett kárhoztatva, hogy eltűnjön az útból. Utána jött a gomb, amihez csak két ujj kellett. Miközben Adrian elkezdte a sliccét lejjebb húzni, már végtelenül közel ért társához. Fél kezét Mark térdére tette, ahogy elé hajolt, tekintetük nem szakadt el. Erőteljesen, de nem a másikra támaszkodva indította el a kezét, majd a lényegre tapintott.

Markba beszorult a szusz, ahogy a következő hullám forróság elindult keresztül a testén, aztán ami beszorult, egy halk nyögés keretein belük tört elő. A kéz feljebb csúszott, amitől egy – akaratlanul kicsúszó – hiányoló nyöszörgés szaladt ki.

Adrian még csak álmaiban volt ennyire domináns, persze vezetett már ő is, de csak most értette meg, mit szeret benne Mark. Uralni, hogy mikor érezzen a másik kellemeset, őrületbe kergetni egyetlen mozdulattal, ez részegítő gondolat.

Mark előre dőlt, Adrian pedig sikeresen lehúzta a felsőjét és félre is dobta. Vissza is nyomta a zöld szeműt a puha támlának és az ölébe mászott. Lassan hajolt a megbabonázott fiúhoz egy csókért, ajkaikat óvatosan érintette össze. A lassan kibontakozó érzéki csók mind a kettejükre jól hatott. Gyengén simította Mark testét, ahogy csípőjén aprókat mozdított és érezte, ahogy a feszes nadrágok összeérnek… Lassan elengedte a másik ajkait – ellenben nagyon is közel maradt a másikhoz - és mozgatni kezdte a csípőjét úgy, hogy a másik mindennél jobban élvezze. Bár csak névnap, de akkor is, ő az ünnepelt!

Mark nyögött, ahogy az érzés végigborzolta az idegeit tetőtől talpig. Adrian arcát egy diadalittas mosoly uralta. Képes volt így felhúzni Markot, szinte csak a látványával. S bár az ő teste is élvezte a játékot, nem mutatta ki hangosan, szívsebben hallgatta Markot. Boldog volt a gondolattól, hogy ilyen könnyű játszani az emberi testtel.

Egyszerre fújták ki a levegőt, ajkaikon érezték a másik meleg leheletét. Adrian Mark nyakára kezdett csókokat nyomni, puhán. Mark nem szerette, ha kiszívják a nyakát, ellenben vele. Élvezte ahogy ajkaival érinthette a puha bőrt, bár az úszás óráról egy kis klórszag marad rajta, de még ez sem zavarta.  

- Megint hallani akarom a hangod! – suttogta halkan a másik fülébe, miközben keze lefelé kúszott a másik testén, hogy kigombolhassa annak farmerjét. A másik combjára ülve húzta le a cipzárt, majd ujjait megtáncoltatta a boxer gumírozásának szélén. Figyelt rá, hogy a körmei kicsit megkarcolják a másik bőrét ahogy félre húzza a vékony anyagot.

Mark aprót nyöszörgött, társa pedig elkezdte azt, amire mindketten vágytak.

***

A barna hajú aprókat pislogott és átkokat szórt az iskolára. Még hétvégén is képes felkelni hajnali hétkor! De most ez nem volt gond. Adrian busza, amivel haza tud jutni, egy óra múlva fut be.

Óvatosan elfordította a fejét és látta a szöszit, amit oldalán fekszik felé fordulva. Haja szanaszét állt, vad volt az éjszaka. A hideg futkos keresztül rajta, ahogy eszébe jutnak az emlékek, ahogy Adrian a nevét nyögi szinte megállás nélkül, néha szitkozódva – és ettől az is eszébe jutott, hogy az éjszakai bogár Lessa vajon mit hallott a két körös éjszakából.

Figyelmét újra szerelmére összpontosította. Óvatosan felült az ágyban, majd lehajolt, hogy adjon egy puszit a másik homlokára, mikor ez megtörtént Adrian szája mosolyra húzódott.

- A számra is kérek! – szólt felnyitva csodás kék szemeit. Óvatosan a hátára fordult, felült, de továbbra is a zöld szemekbe nézett.

- Bocs, hogy felkeltettelek. Mit kérsz reggelire?

- Téged! – szólt felülve Adrian és csábosan megharapta az ajkait. Tudta, hogy még karikás szemmel és kócos hajjal is meg tudja hódítani Markot, aki már hajolt is közelebb egy csókért. Ritka volt, hogy ilyen intim pillanatok közepette nem kellett figyelniük a családtagokra, vagy csak arra, hogy lássák őket.

Mikor külön váltak, Mark kiugrott az ágyából és a szekrényéhez lépett. Kivette azt, ami éppen a kezébe esett és gyorsan felkapta. Fekete volt, fehér mintával. A bátyjáé, nem is tudja miért van ez a szakadt felső a normálisak között. Talán csak véletlen, de örül neki, hogy előkerült.

- Miért nem hordasz többször feketét? Csak így… alsóval!

- Szeretnéd, mi? Nincs az az isten, amiért én feketét vennék el!

- És én? – szólt a másik félrehajtva a takarót nem szégyellve meztelen testét, majd felállt.

Mark óvatosan félrenézett. Ő szégyellte magát, amiért rá mer nézni a másikra, hisz akármennyire is tudná órákig nézni a másikat, ilyet nem illik. Persze újra oldalra pillantott, és látta az épp alsónadrágjáért hajoló szőkét.

Mit is mond ilyenkor Lessa? Ja, igen, That Ass! Mikor a fiún már fent volt az alsó, a másik még mindig nézte. Adrian persze csak mosolygott rajta, így indult el az ajtó felé.

- Ha úgy gondolod, csinálok neked kávét. A konyhátokban megtalálsz! – szólt a fiú, majd távozott.

Mark egyből utána indult, nem akart egy percet sem elvesztegetni az Adriannal töltött időből. Követte a másikat a nappalival egybekötött konyhába és figyelte, ahogy az gyakorlottan tesz-vesz náluk. Mindent ismert, sokszor volt náluk, szinte minden szünetet együtt töltöttek, ebben a házban voltak főként, akkor is, ha az Acsowsky szülők nem voltak otthon. Akkor általában az idősebbik fiú szervez magának programot, Adriannak pedig nemigen van kedve állandóan azt hallgatni.

Mark a szőke mögé sétált és megfogta a derekát, miközben az a poharakért nyúlt. A kávé már elkezdett lefőni, így mikor letette a bögréket, meg tudott fordulni és a pultnak támaszkodni. Imádta, hogy Mark gyengéd, sosem ért hozzá erőszakosan, kivéve, ha a négy fal között kéri tőle extázisba esve.

Felült a konyhapultra és közelebb húzta magához társát, csókot adott neki. Szédítő volt, mámorító, mégis megszakadt. Kulcscsörgés és halk léptek késztették őket arra, hogy minél messzebb kerüljenek egymástól.

Szomorúan néztek egymásra, miközben egy alacsony, zöld szemű, bordó hajú nő sétált be az ajtón. Oldalra nézve látta Adriant a pulton ülni, Markot pedig mellette állni. Aprót mosolygott a fiúkon.

- Csókolom Anita néni!

- Szia, anya! – szólt Mark, miközben a nő felé sétált és széttárta karjait.

- Szia, Kicsim! – szólt a nő és megölelte a fiát. Csak Mark mellkasáig ért, de a magassága nem utalt arra, hogy mennyire képes szeretni a gyerekét. – Hulla fáradt vagyok, megyek zuhanyozni és lefekszem. Ne gyújtsátok fel a házat, rendben? – mosolygott kedvesen a nő, majd felváltva nézett a fiúkra, akik mind a ketten bólogattak.

Lassan sétált be a szobába, egyedül hagyva a fiúkat. Ők szomorúan néztek egymásra, ennyit arról, hogy nyugodtan együtt tölthetnek pár percet…